A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GYULAI Éva: A miskolci szőlő és birtokosa a diósgyőri uradalom zálogbirtoklásának első századában (1540-1600)

Nemesi tulajdonban van 1577-ben - egy 1581-ben zajlott vármegyei peres eljárás tanúsága szerint - az egész évszázad legértékesebb miskolci szőlője is. A per Bálay Miklós (borsodi birtokos nemes) hagyatéka körül folyik, Darvas Kristóf és Anna contra Bálay György és Ravasz Fruzsina. A nemesi javak azonban 1577-ben még Balassi Bálint és Ferenc (Valentini et Francisci Balassy) birtokában voltak. A két név és az értékes örökség arra mutat, hogy nagyságos Balassa János, a zálogbirtokos Zsigmond fivére egykori nádori donációval kapott miskolci kúriájáról, illetve már említett szőlejéről van szó, amelyek atyjuk (az egykori szolnoki várkapitány) halála után gyermekeire szálltak, akik közül Bálint, a költő és Ferenc 1577-ben bizonyosan birtokolták is. Miskolci szomszédaik és birtokhatárosaik között fölsorolják a miskolci nemesség színe-javát: Czikó Istvánt, Gombos Pált, Miskolczi Márk deákot (ti. Ambrus fivérét), Bakos Balázst, Szerafin Imrét, Lassú Antalt, de a városi elit providus képviselőit is: Zabari Demeter bírót, Pap Istvánt, Tejfeles Gergelyt, Borbély Mihályt. Az ő jelenlétükben Balassa Bálint és Ferenc szentgyörgyi Görbeszőlőjét szüret előtti termésével együtt 300 forintra értékelték a vármegyei tisztviselők.

145 A házban felvett inventáriumból is egy nagy bortermelő gazdaság képe sejlik fel, ahol csak gönci hordóból 25(!) darabot vettek leltárba. A több borsodi nemes család (Darvas, Ravasz) által perelt birtok nemcsak különlegesen nagy értékű szőleje miatt figyelemre méltó, hanem azért is, mert itt találtuk az egyetlen 16. századi adatot a miskolci kertiszőlők meglétére. Az alföldi tájra jellemző, a beltelek mellett vagy a település szélén, a szőlőhegyektől elválasztva telepített szőlőket a kora újkorban a Hegyalján is megtaláljuk. Fontos jellemzőjük volt, hogy nem kellett utánuk dézsmát fizetni.

146 A Balassa-örökösök birtokában is volt egy ilyen szőlő, melyet 1577-ben szintén felértékeltek a vármegye kiküldöttei 35 forintra. A Sáfránykert vagy Kertszőlő nevű szőlő a város szélén feküdt (vineam Sáphrán Kert alias Kertzólö vocatam, juxta oppidum Myskolctz situatam). Kertekről máshol is van szó a korabeli ingatlanforgalomban, de sehol nem határozzák meg a kert jellegét (hogy gyümölcsös vagy kertszőlő-e). 1589-ben Miskolczi Balázs deák és fia János deák, akiknek armálisát a vármegyei protocollum szerint 1582-ben állították ki,

147 perelnek boraik elvitele miatt a diósgyőri officiálisokkal és miskolci kereskedő jobbágyokkal.

148 A per során János deák többször is hivatkozik nemesi előjogaira: „az Myskolczi byro w neky nem competens byraia, wtet szék szinen kellett vona keresni ... myre hogy w nemes ember vona". Az alperesek viszont arra hivatkoznak, hogy háza jobbágytelken áll és szőlője sem dézsmamentes, ahonnan borait elvitték: „haza sem szőlője nem szabados a honnan az borokat ki vonták", ezért a diósgyőri tiszttartónak joga van a borok elvitelére: „mely megelégitessn, hogy szabadsága lehessen a tiztartónak". Katolikus szerzetesek - protestáns egyház A kora újkor Miskolc birtoktörténetében új birtokosokat hozott: a zálogbirtokos főúri családokat és a török szultánt (mivel Miskolc 1559 decemberétől hász- vagyis szultáni birtok lett),

149 ugyanakkor a hit- és egyházi életben is új vallás és egyház jelent meg: a reformáció. A katolikus egyház a század utolsó harmadára teljesen elveszíti be145 BmLt 501/1 2.k. 351-352. 146 Orosz II, 1984. 528. 147 BorovszkyS., 1909.203. 148 BmLt 501/c XVIII. V. 28. 149 Fekete L., - Káldy-Nagy Gy., 1962. 525. 170