A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GYULAI Éva: A miskolci szőlő és birtokosa a diósgyőri uradalom zálogbirtoklásának első századában (1540-1600)

könyv őrzött meg egy 1586-ból való peres ügyet, amely során Miskölczi János deák perli nagyságos Török Istvánt, akinek várnagya, Batizy Mihály, Ományi János és Kulcsár János servitorok segítségével, bizonyos adósság fejében bort vitetett el.

76 Egy 1595 körül készült tanúvallatásban maradt fent Miskolc másik 16. századi urbáriuma, amelyben a város tisztségviselői arról panaszkodnak, hogy akkori földesuraik fizetés nélkül veszik el boraikat (yina eorum per dominos modernos eis adimentur absque certa solutione praecii)?

1 A bort azonban nemcsak a diósgyőri vár - az uradalom központja - katonái ragadhatták el, hanem a többi környező végváréi is. 1588-ban Révay Ferenc kamarai jószágigazgató végigjárta a király észak-kelet-magyarországi végvárait, többek között a roskadozó diósgyőri, egykor gyönyörűszép királyi épületeket is (pulcherrima aedificia regalia ruent et collabentur) és jelentésében a várak katonáinak ellátásáról jelenti, hogy igen nagy a hiány élelemben, borban, ez utóbbi különösen hiányzik a végvárakból (magna penuria vinorum)J

s A katonák állandó borigénye többször vitte rá őket, hogy erőszakosan bort vigyenek el. 1581-ben a vármegyei jegyzőkönyvben Homonnai Drugeth István perel őfelségével, akinek (egri? szendrői?) katonái Csabáról vittek el erőszakkal bort: „Berzy Ambrus az Byró mutatta neg az pynczét Nagy István az Udvar Byró Zolgáya vytte rá az Németeket a Molnár Borays ot volt, aztys el vytték, a nem volt licentiatus, azért semmiképpen el nem vyhettek volna."

79 A diósgyőri zálogbirtokos egykori jobbágyának elvett boráért pénzbeli kártérítést követel a várkapitánytól és provizorától-udvarbírájától. Az úri kilenced jövedelmét élvező földesurak azonban továbbra is birtokadományokkal vagy a jobbágy birtok kilenced alóli felmentésével kedvezhetnek elsősorban híveiknek. Miskolc város levéltárában maradt meg Rudolf király 1595-ös oklevelének 18. századi másolata, amelyben az uralkodó megerősíti nemes Saffer Miklós és nemes Kovács Mihály részére Homonnai Drugeth István és neje, enyingi Török Fruzsina adományát egy miskolci főutcái házról (in teatro publico) és 2 szőlőről, melyek a csabai Hejőrefüggő szőlőhegyen fekszenek.

80 A zálogbirtokos házaspár adománya a két nemes (nobilium) javára eredetileg egy polgári házról és polgári szőlőkről szólt (duabus vineis similiter civilibus) a Leleszi Konvent oklevelében, s ezt az adományt most már nemesi kúriaként (curia nobilitari) a teljes királyi jog (totum et omne jus Nostrum Regium) folytán királyi adomány címén kapják meg (Donationis Juris Nostri Regy titulis), melyeknek királyi jogú birtoklásába az Egri Káptalan emberei iktatják be az adományozottakat (in dominium ejusdem et earundem dictique juris Nostri Regy in ejusdem habiti). Az oklevél kifejezései civili-nobilitari világosan mutatják a két birtoklásforma közötti különbséget: a zálogbirtokosok, még ha királyi birtokot bérelnek is, nem jogosultak egy mezővárosi ház és szőlő valódi nemesi tulajdonná tételére, ezt csak az uralkodó cselekedheti meg, aki jelen esetben, mint a birtok zálogosítója, azonos az eredendő birtokossal is. Az uralkodó ennél az adománynál a nemesítést kizárólagos uralkodói jogon (iuris Regii) adományozza, a birtokot viszont az arra vonatkozó eredeti földesúri tulajdonos birtokjogán (dominium nostri juris in eisdem habiti). 76 BmLt 501/1 2.k. 607-611. 77 OL UeC 106/75 78 Révay K, 1588. 79 BmLt 501/1 2.k. 72. 80 BmLt 1501/b Sp. I. l.k. 72. A ház- és szőlőadományt Saffer alias Kádas Miklós és Kovách Mihály javára említi: BmLt Borovszky céd./Miskolc. Lelesz Pr.39.29.f, valamint: Kötelkönyv 128. 158