A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)
GYULAI Éva: A miskolci szőlő és birtokosa a diósgyőri uradalom zálogbirtoklásának első századában (1540-1600)
A Saffér(Kádas)-Kovách adománylevélhez hasonló királyi donációt még egyet tudunk a 16. század második felének miskolci régiségéből. Egy 1572-es birtokbaiktatás ellentmondásából ismerjük azt az oklevelet, melyben Miksa király egregius Zalatnay Bertalannak új adomány és királyi jog címén (novae donationis et juris Regii titulis) egy kúriát ad Keresztesen, egy másikat Diósgyőrben, valamint Miskolcon a Szentgyörgyhegyen (Zentgewegyhegye) egy szőlőt és a város határában egy malmot a hozzá tartozó zsellérekkel és szőlőkkel együtt (inquilinis et vineis ad idem molendinum pertinentibus). 81 Mivel a nemesi birtokjoggal felruházott ingatlanok helye (Keresztes, Diósgyőr, Miskolc) a diósgyőri koronajószág egy-egy mezővárosa, ez arra mutat, hogy Zalatnay Bertalan személyében ismét a király ill. a zálogbirtokosok szolgálatában érdemeket szerzett sérvkor, a vitézlő (egregius) rend tagja kapott ezúttal különleges birtokjoggal felruházott nemesi adományt. S valóban, a vármegyei jegyzőkönyvben 1575-ben úgy említik Zalatnay Bertalant, mint őfelsége harmincadosát (Bartholomaeum Zalathnay Tricesimatorem Suae Maiestatis). 82 A „királyi" adománynak, a keresztesi és diósgyőri nemesi háznak többen is ellentmondanak, a miskolci malomnak csak nemes Sándor Benedek. A malom, melyhez szőlők is tartoznak, nem lehet más, mint amelyről az 1563-as urbárium 83 és a miskolciak panasza is megemlékezik, mely magszakadás miatt háramlóit a várra, de a város is magáénak tartja, 84 a szőlőkkel együtt, melyeket Fánchy Borbála diósgyőri servitorainak (többek között Sándor Benedeknek) elosztogatott. 1573-ban Zalatnay Bertalan felperesként vesz részt a vármegye előtt egy perben Sándor Benedek özvegye ellen, akit emlékeztet arra, hogy néhai férje nem ősi/örökös (ti. nemesi) jogból, hanem földesúri adomány címén birtokolta a javakat: a malmot és egy miskolci kúriát (nonjure haereditario possedit, sed durante beneplacito possedit). A források nem teszik lehetővé a malom és a szőlők birtokjogi viszonyának feltárását, de az a tény, hogy zsellérek is tartoznak a malomhoz (valószínűleg a malmot rendben tartandó és a szőlőket művelendő), arra mutat, hogy egyházi-oltárijavadalmi birtokként veszíthette el az új vallási-egyházi szituációban régi birtokosát, hogy előbb földesúri adományból egy servitort jutalmazzon, majd királyi jogból egy állami tisztviselő: vámhivatalnok/harmincados valódi nemesi tulajdona legyen. 1573-ban már Miskolc város is perli a malom, a zsellérek és egy bizonyos szőlő miatt Zalatnay Bertalant, aki a királyhoz fordul jogorvoslatért. Az uralkodó az egri egyházi fórum elé utalja az ügyet (fórum spirituálé) 86 amely valószínűleg a nemes javára döntött, hiszen 1577-ben Zalatnay Bertalan miskolci és diósgyőri javairól végrendelkezik gyermekei javára. 87 Ezt támogatja, hogy 1598-ban a vármegyei jegyzőkönyvben a Szentgyörgy-hegyen Zabary Demeter ill. a Petneházy örökösök szőlőjét Zalatnay Bertalan szőlője határolja. 88 81 OL P 108 FascL. No.234. 82 BmLt 501/1 4.k. 200. 83 OL UeC 87/73 84 OL NRA 723/23 85 BmLt 501/1 4.k. 112. 86 Szendrei l, 1890. III. 249-150. 87 BmLt Borovszky céd./Miskolc. Jászó Act.H/49. 88 BmLt 501/1 3.k. 1598. 159
