A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 33-34. (1996)

GYULAI Éva: A miskolci szőlő és birtokosa a diósgyőri uradalom zálogbirtoklásának első századában (1540-1600)

forint értékben, és egy egész és egy félhordó bor is, 2 hordóval pedig szétfolyattak.

70 László Albert miskolci otthonára is rászabadította Fánchy Borbála gyalogoskatonáit, akik a házra rátörve 3 (hordó) bort vittek el, és minden más házi holmit is, 100 forint kárt okozva (pedites misit ad meam domum, qui irruentes in eam depopulaverant eandem, vina tria abstuleranf).

11 Az uralkodó 1563. december 14-én pecsétes levéllel utasítja Fánchy Jánost és Györgyöt a diósgyőri várban, hogy a nővérük, néhai Fánchy Borbála által a miskolciak pincéiből elvitetett 68 hordó igen jó minőségű, válogatott bornak az árát, melyeket a fivérek nővérük halála után a saját hasznukra fordítottak (in usum vestrum convertissetes), térítsék meg a miskolciaknak, vagy minden módon lépjenek egyezségre velük.

72 (4. kép.) Hogy az erőszakos borfoglalásból szerzett borból nemcsak közvetlen családtagjait részesítette a földesasszony, mutatja Balázs deák miskolci polgárnak (concivis oppidi Myskolcz) a diósgyőri komisszáriusokhoz írt alázatos kérelme is 1563-ból, melyben előadja, hogy Fánchy Borbála az összes borát elvette (ademit), és ebből 7 hordóval servitorának, Daróczi Jánosnak, 2 hordóval Rácz Péternek adott, ez utóbbitól Balázs deák, a károsult 9 forintért vette vissza (!) a borokat.

73 De Balázs deák őszi, tavaszi gabonáját és lencséjét is szétosztották egymás között. A következő évben ismét két hordó borát vitték el, úgyannyira, hogy Miskolc város megbízásából a bírák és a kommunitás őt küldte Ő Szent Császári Felségéhez a miskolci jobbágyok panaszával. A Magyar Kamara aktái megőrizték azt a kérvényt is, amely 1563. júliusban érkezett miskolc város bírái, esküdt polgárai és universitása aláírásával, akik egyszersmind őfelsége alázatos alattvalói és jobbágyai. Ebben közlik, hogy megkapták a király válaszát, amelyben a borfoglalás (pro occupatione vinorum) körülményeiről jelentést óhajt a prefektusaitól. A miskolci jobbágyok az időközben elhunyt Balassáné számlájára már nem is 60, hanem 100 hordó bor elvitelét írják. Különösen szívszorító a jobbágykérvények között Kós Ferenc panasza, aki maga mondja vagy mondatja el latin nyelvű levelében, hogy Fánchy Borbála fiát, Máté deákot elfogatta (captivavit) és több tekintélyes férfiú kérésére sem engedte ki, majd csak akkor, amikor halálosan megbetegedett. A szerencsétlén fiú otthon egy órát sem élt, és meghalt, de az úrnőnek ez sem volt elég, még három hordó borát is elvette (abstulif).

14 Nemcsak jobbágyait, hanem a városban élő nemeseket is megkárosította a diósgyőri zálogbirtokos úrnő, amint erről Szerafin Kristóf, maga is szolgálván pedig a várnak, panaszkodik. Felesége, nemes Goloffy Dorottya révén nemesi házzal bírt Miskolcon, ahonnan Fánchy Borbála pénzt és 3 hordó bort, valamint 2 hordó lőrét (cum vinis dilutis duobus) hurcoltatott el, pahi Török Bálint várnagyot és néhány szolgát bérelvén fel a feladatra (castellano et pluribus servis assumptis).

15 1564-ben, a rövid királyi birtoklás után Perényi Gábor és Országh Ilona, majd Országh Borbála és Török Ferenc, valamint örököseik: Török István, Török Zsuzsanna és bedeghi Nyáry Pál, valamint Török Fruzsina és Homonnai Drugeth István többes földesurasága alatt korántsem volt olyan feszült a jobbágy-földesúri viszony, a mezőváros és a diósgyőri urak kapcsolata, mint a Balassák alatt, de ebből az időből is van példa a város polgárai kárára elkövetett erőszakos borfoglalásra. Az 1590-es vármegyei jegyző70 OL NRA 723/44 71 OL NRA 723/49 72 BmLt 1501/b Sp. I. 2.k. 14. 73 OL NRA 723/27 74 OL NRA 722/58 75 OL NRA 723/33 157