A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

KÖZLEMÉNYEK - BOROS László: Adatok a felső-tiszai áruszállítás történetéhez

szabecsi, tiszaújlaki, csengeri sajkárok vízi úton szállították az almát, a diót, aszalvány-gyümölcsöt Tokaj, Szolnok, sőt egészen Szeged piacáig.

8 A Tiszazug területére fenyőtutajokon érkezett az apró, piros tiszai alma, tiszaháti alma, illetve fűzalma ez utóbbi Rahó környékéről.

9 Viga Gyula szerint Tokaj, Tiszalök, Tiszalúc, Tiszacsege, Tiszafüred, Nagyrév, Szolnok, Szeged lehettek a vízi szállítás fő célpontjai e vonatkozásban is.

10 Fényes Elek 1847-ben említést tesz a hegyaljai kőlelőhelyékről, kőbányákról. A nagyobb területeket ellátó központ Tokaj közvetlen környéke volt.

11 Az útépítésre, partvédelemre használt andezitet ekkor már vízen is szállították. A tiszai hajózás a szabályozások kora előtt fontosabb szerepet töltött be az Alföld életében, mint manapság. Az árvizek levonulása a „partalan mederben" lényegesen lassúbb volt, s a kisvízi nívó mindenütt magasabban állt. Az állandóan, vagy az év nagy részében vízzel borított területekre csak vízi közlekedési-, szállítási eszközökkel lehetett eljutni. A szabályozási munkálatok, a partvédelem kiépítése óriási mennyiségű követ igényeltek az 1840-es évek közepétől egészen 1910-ig, sőt azt követően is. Széchenyi István nemcsak mint a folyószabályozás lelkes támogatója, szervezője ismeretes. Tervei között szerepelt a rendszeres tiszai személy- és áruszállítás megteremtése. A vízi közlekedésnek döntő szerepet szánt az árvízzel gyakran súlytott Tisza-völgyben. Az ügy támogatása érdekében 1833-ban az „I. Ferenc" gőzössel Szegedig hajózott. Sárospatakon a vár Vízi kapu felőli sarkán márványtábla hirdeti: „Széchenyi István 1845. szeptember 28-án gőzhajón érkezett városunkba, hogy a környék ármentesítéséről, a Bodrogközi Tisza-szabályozó Társulat életre hívásáról tárgyaljon." 10 hónappal később, 1846. július 22-23-án a „Pannónia" gőzössel Tokajban tett látogatást, majd tovább indult, de Tiszabercelnél fatönkre futott hajója. A szabályozási munkálatokra szervezett „Tisza-völgyi Társulat" debreceni ülésére 1846. augusztus 4-én került sor. Ekkor tett Andrássy Gyula (akinél előzőleg Széchenyi Tiszadobon vendégeskedett) javaslatot az önálló tiszai gőzhajózási társaság megalapítására. A gondolatot lelkesen támogatták, de nem sikerült megegyezniök az osztrák Duna Gőzhajózási Társasággal. Az versenytársat látott a tiszaiakban és hajót sem épített nekik. Az 1849-ben alapított Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság, a MFTR hajói a század második felében eljutottak a Tiszára és mellékfolyóira is. Az MFTR mellett az 1889-ben megszervezett Folyammérnöki Hivatalok és néhány magánvállalkozó végzett később áruszállítást a Tiszán és mellékfolyóin.

12 A Sátoraljaújhelyi Folyammérnöki Hivatal 1911-ben a Felső-Tiszán, a Szamoson és a Bodrogon állami kezelésben kivitelre kerülő mederszabályozásokhoz és partbiztosításhoz szükséges építőanyagok szállítása céljából a földművelésügyi minisztérium költségén megszerezte a 90 cm mély járatú, 60 névleges lóerejű, ikercsavarú „Szatmár" gőzhajót a hozzá tartozó 2 db vas- és 6 db fauszállyal együtt. A vashajók 100-120, a fahajók 50-80 m

3 hővel voltak terhelhetők. Az állami érdekek sérelme nélkül mind a gőzhajót, mind tartozékait a szabályzatban meghatározott napi bérekkel magánfelek is használhatták. Az 191 l-es év folyamán a „Szatmár" gőzhajó 212, az 1. számú vasuszály 147, 8 Kuknyó János 1973.: A Szabolcs-Szatmár megyei almatermelés. 49-51. 9 Viga Gyula 1986.: Gyümölcs a népi árucserében. 184-185. 10 Viga Gyula 1986.: Gyümölcs a népi árucserében. 184-185. 11 Goldmann Mór 1930. 107. 12 Korompai Gábor-Boros László 1979.: A felső-tiszai áruszállítás régen és most. 85-87. 516