A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

KÖZLEMÉNYEK - PAPP Miklós: A tokaji gyufagyár története

Mivel világszerte ez idő tájt már az úgynevezett svéd gyufát gyártották, s az üzem egyébként is csak kézi gépekkel volt felszerelve, termelése korszerűtlenné vált, s a gyártás egészségügyi szempontból sem volt tovább megengedhető, a gyár 1912-ben megszűnt, illetve új gyár felépítését határozták el a tulajdonosok. Az új gyárat 1912-ben kezdték építeni, már nem a szűk városi környezetben, hanem a jóval tágasabb, szabadabb „kistokaji" területen, a mai Benedek Pál utcában. Ma Kapuvári Miklós, Szoboszlai Benedek, Poczkodi Mihály stb. házai állnak e telken. Ebben az időben egy Blau nevű zsidó kereskedőnek volt itt egy gazdasági épülete, s Grószék ezt vették meg. A gyárat Lefter János kőművesmester építette, s az 1913-ra készen is lett. A gyárnak 28 méter magas kéménye volt. Idővel a gyár területe nőtt, gyarapodott. 1917. január 28-án a 173. sz. betétből és az 1576. sz. betét 716/2. és a 717 hrsz. számú betét 321 és 272 négyszögölnyi területet 18 000 koronáért vették meg. Az 1787. sz. betét 697., 698., 699. hr. számú 343, 111, 241 négyszögöl nagyságú telkeket az 1923. augusztus 22-én felvett árverési jegyzőkönyv és 1923. augusztus 30-án kelt közjegyzői okiratban foglalt vételi szerződés szerint, melyeknek vételára szintén 18 000 korona volt, a Tiszavidéki Gyufagyár R. T. javára kebelezték be. A gyár ingatlanainak az értéke az 1925-ös inflációs időben Frits Gyula tokaji főbíró és Kürthy Pál jegyző hivatalos becslése szerint 2000 (kettőezer) millió papírkorona volt. Az új gyár 10 dobozgépet kapott, 5 a belső, 5 a külső dobozokat gyártotta. A dobozoknak való faanyagot ez időben már készen „bereiszelve" (beméretezve) még Lengyelországból kapták, s e gépek hajtogatták azokat össze. Ebben az időben 1. kép. A Tokaji Gyufagyár képe (Kulcsár Géza reprodukciója) 552