A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

KÖZLEMÉNYEK - PAPP Miklós: A tokaji gyufagyár története

2. kép. A Tokaji Gyufagyár gyufacímkéi (Kulcsár Géza reprodukciója) 20-25 ember dolgozott a gyárban, kiknek fele nő volt. Újabb tisztviselők beállítása is szükségessé vált. így Rosenberg Judát és Weisz Ernőt alkalmazták tisztviselőként. Az új gyárban gyártott gyufa már az úgynevezett svéd gyufa volt, kén- és foszformentes. A termelés ebben az időben 6-8, később 16-20 ládát tett ki. Egy ládában 100 csomag gyufa volt, csomagonként 12 db. 1916-ban famegmunkáló gépeket kapott a gyár, amellyel a dobozokat és gyufaszálakat már maguk gyártották. Erdőket - nyár-, nyír-, bükkfaerdőket - vásároltak a környéken, s azokat dolgozták fel. A fát sokszor vízi úton is szállították. A fatörzseket 40^2 centiméteres rönkökre vágták, s ezt „spann" famegmunkáló gépek felrétegezték, majd feldarabolták, mint a szecskát. Feldarabolás után mind a dobozokat, mind a gyufaszálakat a szárítókba és csiszolókba vitték. A szárítást szárazgőz-berendezéssel végezték, a csiszolást egy lassú ötszögű dobozban, mely lassan forgott, s a rázás következtében a szálak egymásnak ütődve önmaguktól csiszolódtak. Egy 1918. július 29-én kelt jelentés szerint a Tiszavidéki Gyufagyárnak 43 fizikai munkása volt. A későbbiek folyamán ez a szám 90-100 főre is emelkedett, kiknek fele volt kb. a nő. A Tokaji Múzeumban ez időből fennmaradt egy csoportkép a gyár fizikai munkásairól. Ugyanitt látható a gyár gyufásdobozainak 7-féle változata. E gyárban már a szálak berakását, mártását, parafinezését automata gépek végezték, melyeket Jönköpingből és Berlinből hoztak. A gyár a világháború alatt folyamatosan működött, ha sok nehézséggel is. Fő553