A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

KÖZLEMÉNYEK - PAPP Miklós: A tokaji gyufagyár története

A TOKAJI GYUFAGYÁR TÖRTÉNETE PAP MIKLÓS Tokajban két helyen is említenek gyufagyárat. Ennek oka az, hogy egyazon gyufagyár, de különböző időben két helyen is működött. Az idősebbek a volt Bercsényi-házat a Bethlen Gábor utca 42. sz. alatti épületet említik gyufagyárnak, a Tokaj 0. kerületének lakosai pedig a mai Benedek Pál utca bal oldali részét. Az igazság az, hogy e gyár 1910-től 1913-ig a Bercsényi-házban (mai tulajdonosa Lenkovics László ny. állatorvos), a későbbi években pedig a Tokaj II. kerületben az úgynevezett Kistokajban működött. A gyár alapítása az 1910-es év elejére eshetett, mert az 1787. sz. telekkönyvi betétben szereplő 697., 698. és 699. helyrajzi számú 343, 111 és 241 négyszögöl nagyságú ingatlant az 1910. április 29-én kelt vételi szerződés alapján a „Tiszavidéki Gyufagyár" javára kebelezték be. A cég a sátoraljaújhelyi kir. törvényszéknél 1910. február 20-án a kereskedelmi társas cégek jegyzékének V. kötete 144. lapján jegyeztetett be. A cég igazgatósági tagjai Grósz Izrael igazgató, Frankéi Dezső tokaji kereskedő, Schwartz Ignátz gálszécsi magánkereskedő, Gelbmann Lajos újfehértói kereskedő, dr. Engel Jakab tokaji ügyvéd voltak. A műszaki igazgató Grósz Vilmos volt, ki Grósz Izraellel együtt volt a cégjelzésre jogosult. A gyár alapításakor jórészt lengyel munkások dolgoztak benne. Számuk nem volt nagy, mindössze 12-15 munkás dolgozott. Dasztóczky József, Sliez János, Leputa József lengyel munkásokon kívül Fazekas Gyula, Kuba Mihály, Szerbina Mária nevét ismerjük ez időből. Később itt volt tanuló Antalóczi András is 1912-ig, s ez idő után felszabadulva egészen 1930-ig dolgozott itt folyamatosan, mint üzemlakatos gépész. Az adminisztrációs munkát Grósz Izrael és három fia: Vilmos, Móric és Fülöp végezték. A gyár ekkor még csak „komisz" foszforos gyújtót gyártott. Sárga ként, foszfort és festékanyagokat oldottak fel 50x50 centiméteres nagyságú tepsikbe, s ebbe rámákba szorított gyufaszálakat mártottak bele. Az így mártott gyufa ezután a szárítókba, majd a csomagolókba ment. A gyufaszálakat Lengyelországból hozták, s kézi rázógépekkel rendezték. Az üzem ekkor 2-3 ezer doboz gyufát gyártott naponta. Ez ún. „zsákos" gyufa puha, jelzés nélküli tasakokba került, feje piros-fehér-zöld volt. E zsákos gyufa nyersanyaga és csomagolt tasakjai ma is láthatók a tokaji múzeumban, s még mindig maradt belőle Lenkovics László állatorvos házának északi pincéjében. A munkaidő 8-10 óra volt, igen egészségtelen körülmények között, többen is kaptak foszformérgezést. Több munkaidőt dolgozni nem tudtak a munkások, s ha sérültek, s a sebbe foszfor került, még a csontot is megtámadta. Az egyik munkás, Kuba Mihály megpiszkálta a fogát, fertőzést kapott, az egész állkapcsát „elette" a kénes foszfor. 551