A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

KÖZLEMÉNYEK - VARGA Gábor: Adatok a debreceni református kollégium szikszói szőlőbirtokának történetéhez (1772-1842)

egyenesen javallottak a borfogyasztást. Még 1793. július 27-én is olvasható a tanári kari jegyzőkönyvben olyan határozat, hogy a diákok fejenként és hetenként kapjanak 2-3 meszely nyit a borból.

9 Régebben pedig a divatos iskolai lakomákon (convivium) - névnap, születésnap, első templomi szolgálat, külföldre menés előtti búcsú stb. - az ünnepelt szobájában is fogadhatott hétfőnyi vendégséget, ahonnan szintén nem hiányozhatott a bor. 3. A szikszói szőlő- és borkultúra múltjáról A szikszói bor nem közönséges voltát már 1552-ből szépirodalmi idézet is igazolja: „Eger jó szerentséjén, víg voltában. Vígan iszik szikszói jó borában."

10 A versrészlet szerzője a híres Tinódi Lantos Sebestyén. Természetesen ennél jóval régebbi múltra tekinthetünk vissza, prózában. Ifjú Kemény Lajos tudós kutató szerint már a kora Árpád-korban szőlő díszlett a város dombjain. Ezek jó hírét bizonyítja, hogy 1382-ben a kassai Szent Erzsébet Székesegyház a szikszói Magyar hegyen 3 darab szőlővel bírt. Említett történésztől tudjuk, hogy 1472-ben Skop Ágoston, kassai polgár megveszi a szikszói Németh hegyen Toklár János 6 szőlőjét 270 Forintokon.

11 Báthori István fejedelem ecsedi várának tartozékaként ugyancsak birtokolt 4 darab szőlőt a városban.

12 A szikszói bort a kassai kereskedők szívesen vásárolták Feyér Piroska disszertációja szerint: „... 1343-ban kérelmükre a vármegyei hatóság eskü alatt bizonyítja, hogy a kassaiak sohasem fizettek Szinán az üres hordókért vámot, amikor borvásárlásra Szikszóra utaztak."

13 Ugyanebben a munkában olvashatjuk: „A miskolci és a szikszói borok, valamint a szomszédos vidékeken termettek alig különböztethetők meg a hegyaljaiaktól és csak ha sokáig, legalább egy évig őriztetnek, akkor maradnak el azoktól.

14 így nem lehet csodálkozni, ha ebben az évszázadban a miskolci görög kereskedők kompániája is szívesen vásárolja és viszi tovább Porosz-, Lengyel-, Oroszországba csakúgy, mint a Hegyaljáról.

15 Számtalan későbbi monográfiában és lexikonban találhatjuk meg Fényes Elek sommázott megállapítását: „Szikszó bora sok s jóságra a hegyaljaival vetélkedik."

16 A mezőváros önkormányzatában szerepet játszó szikszói családok helyi státu9 Vö. Nagy Sándor-Török: A debreceni kollégium története. Debrecen, 1943. 77. 10 Feyér Piroska: A szőlő- és bortermelés Magyarországon 1848-i B.-pest, 1981. 86. o. Rajta kívül többen idézik. így például ifj. Kemény Lajos a Magyar Gazdaságtörténeti Szemlében, 1895. 233. 11 Ifj. Kemény Lajos: A szőlő és a szőlőmívelés történetéhez Abaújban. Magyar Gazdaságtörténeti Szemle, 1895. 234. 12 Kunsch József: Szikszó története. Pest, 1853. 35. 13 Feyér I. m. 41. 14 Uo. 196. 15 Komoróczy György: Borkivitelünk Észak felé. Kassa, 1944. 15. 16 Fényes Elek: Magyarország geográphiai szótára. Pest, 1851. I. 132. 489