A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

KÖZLEMÉNYEK - LOSONCZI Miklós: Munkácsy betyárja

verséből villan felénk, amikor egy férfi pusztán azért vész el, mert „Csak király" Munkácsy modelljéhez hasonlóan, aki „Csak betyár". Eötvös 1845-ben írt írói jellemzése 1870-ben szervesen folytatódik Munkácsy ecsetkezelésében - közös a szemléletük, forrásuk, fogalmazásuk és együttérzésük. Mindketten -, később Móricz Zsigmond nem pusztán haramiának érzékelteti a betyár alakját, hanem méltóbb sorsot érdemlő embernek. Milyen különös, egyben fájó, hogy a nemzetközi siker értetlenséget okozott hazai körökben. A szaktekintély Fülep Lajos szűken mérte elismerését Munkácsy irányában és megütközést keltő Székely Bertalan ellenséges közönye is. Tény, hogy Munkácsy Rembrandt és Goya eszményeinek magyar ízekkel vált európai örökösévé - így és ezért erősíthette Mednyánszky pályáját, Tornyai János festői kibontakozását. Általános a szolidaritás. Amikor 1866-ban gróf Ráday Gedeon kormánybiztosként börtönbe juttatja a betyárok sokaságát, az ország rokonszenve az elítéltek felé fordul. Ezt az érzelmet fejezi ki számtalan népdalunk, Petőfi több verse és Újházy Ferenc 1862-ben festett „Búsuló betyára" is. A téma betüremkedik zenébe, költészetbe és a képzőművészetbe is, így Arany Jánost is foglalkoztatta a betyár alakja, sorsa. Ez is magyarázza azt, hogy Munkácsy, aki e gondolatkör magaslati pontját éri el mesterművében - oly kiemelkedő lelkiismeretességgel dolgozza fel magyar és emberi sorsként az ő betyára sok szálon futó történetét. A ténylegesen őt ért rablótámadás személyes megrázkódtatása szintén árnyalta ítéletét, ezáltal a forma is összetetté vált. A „Siralomház" fehér térítőjét fekete szegély borítja, a pincebörtönt homály fedi, ahová a fénynyaláb csak vékonyan érkezhet kék égdarab töredékével, mely Oscar Wilde „A readingi fegyház balladája"-nak is pillére. Helyesen állapítja meg Munkácsy művéről Farkas Zoltán, hogy „minden stílusiránytól függetlenül is elsőrangú művészi teljesítmény".

3 Kétségtelen, többről van itt szó, mint egyszerű betyárábrázolásról. Többről, hiszen Munkácsy modellek után dolgozott, számtalan vázlatot és változatot festett foglalkoztatta ez a heves probléma. Annál inkább, mivel századokkal előtte a magyar népköltészet „Nagy hegyi tolvajok"-ról tudósított, Angyal Bandit, Prekop Jóskát, Kormos Pistát, Vidróczkyt nevezte meg egyszerre üldöző és üldözöttként. A kalóz, a betyár, a rabló, Till Eulenspiegel, Robin Hood, Fábián Pista alakja az emberiség előtörténetéhez tartozik, amikor a körülmények és a belső indíték együtt roncsolják gyilkossá az embert. Mindez sohasem teljesen egyértelmű - a jellemrongálódás személyes tragédiát is jelent, ahol a tettes is áldozat. Munkácsy Mihály nem egyszerűen a gyenge életminőséget ragadja meg a betyár látomásában, hanem azt a hajdani embert, aki sorsánál többre hivatott, s hogy emelkedés helyett süllyedés lett az osztályrésze, azért önmagán kívül az egész lét felelős. Ebben a kutatásban Munkácsy mértéktartó. Szolidáris betyárjával, de nem menti föl bűne alól, ha kevésbé is szigorú vele, mint Arany János balladahőseivel. Azt festi, amit Dosztojevszkij mond: „A bűnt gyűlölöm, a bűnöst szeretem". Megértőbb Arany Jánosnál, aki keményebben ítél. Munkácsy nem bíró, nem ügyész. Mindazonáltal nem akar és nem tud Móricz Zsigmond álláspontjáig eljutni, aki Rózsa Sándort szabadsághősnek titulálja. Ugyanakkor Munkácsy betyárja döbbentő hallgatásával a siralomházban Móricz boldog emberével kiáltja: „El van rontva az egész Mindenség!" Igen, az elrontott élet, az összetört ember tehetetlen kínja látható Munkácsy csoportjában, Ady keserű szintézise: „Minden egész eltörött". A mérhetetlen fájdalom, hogy a többre hivatott népi tehetség megint torzóvá romlott, elveszett, gyenge életminőséggé rozsdásodott. Szakadék lett abból, ami eredetileg magaslatnak indult. Földúlt érték lett belőle, összetört kincs. Ady „fél-nemzetecskék"-ről beszél, utal arra, hogy a romlás 3 Farkas Zoltán: Munkácsy Mihály. Budapest 1941. 26. 462