A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - DÖMÖTÖR Ákos: A Hangony-völgyi bejáró munkások a hetvenes években. (Néprajzi változásvizsgálat)

riák korábban létrejött szerkezete is változáson ment át. Új jellegűvé vált a faluközösségekben kibontakozó embercsoportok egymáshoz fűződő viszonya. Míg Hangonyban a bejáró dolgozók apjainak 34,2%-a volt szakmunkás, 7,1%-a betanított munkás és 21,5%-a segédmunkás, addig ugyanebben a községben a kohászati munkásság 52,4%-a szakképesítéssel rendelkezik, 26,8%-a betanított, valamint 14,3%-a segédmunkás. Emelkedett a szakmunkások és a betanított munkások aránya az ÓKÜ-ben, a Hangony-völgyi bejárók között, viszont csökkent a segédmunkások mennyiségi viszonya a faluban élő összes kohászati dolgozóhoz képest. Régi tömörülések, egykori társadalmi csoportok foszlottak semmivé szemünk láttára, és elavult foglalkozások tűntek el a feledés homályában. Juhászokat, cselédeket, napszámosokat, kisparasztokat, vályogvetőket, favágókat lehetett találni a hangonyi bejáró dolgozók apjai között. Foglalkozásaik és átmeneti munkatársulásaik egyre homályosodó emlékekké váltak jelenkorunkban. Eltűnésük azonban mégsem nyom nélkül való. Lenyomatuk itt-ott megmarad, és hozzájárul a helyi társadalmi tudat sajátos színárnyalatainak a kialakításához. Mivel a hagyományok dinamikája a történelmi fejlődésnek csupán nagy vonalakban felel meg, hajlandók egyesek „időtlen"-nek tekinteni azokat a jelenségeket, amelyeket a szokásos történeti források alapján nem lehet megmagyarázni. Az átrétegződés Szentsimonban is gyorsulást mutatott az 1945 utáni korszakokban. A bejáró dolgozók apjainak csak 17,8%-a volt földműves, 18,6%-a pedig segédmunkás, 17%-a betanított munkás, 26%-a szakmunkás. Ehhez hasonlítva a szentsimoni kohászati munkásság jelenlegi állományát, a fejlődés szembetűnő: 25,2%-ra nőtt a betanított munkások rétege, 57,7%-ra emelkedett a szakmunkások aránya a szentsimoni bejárók társadalmában, és megjelent az alkalmazotti réteg is (3,9%-ot jelentő arányban). A családlapos felmérés adatai azt bizonyítják, hogy az átrétegződés Szentsimonban előbb történt, mint a Hangony völgyének Ózdtól távolabb eső községeiben. A bejárók apai nagyapjainak 11,3%-a segédmunkás, 2,4%-a betanított munkás, 5,6%-a szakmunkás és 1,6%-a alkalmazott. Az anyai nagyapák között az említett munkásrétegek még nagyobb arányban fordultak elő (segédmunkás: 14,6%, szakmunkás: 7,3%, betanított munkás: 2,4%). A szentsimoni munkásság viszonylag korai létrejöttét tanúsítja az a tény, hogy a mai bejáró munkások dédapjainak 1,65%-a segédmunkás, 0,7%-a időszaki munkás volt. Nyilvánvalóan a közeli Ózd hatása Szentsimonban jobban érvényesült, mint a Hangony-völgy távolabbi községeiben. A szentsimoni fejlődés a többi völgyi településnek a haladásától egyrészt abban különbözött, hogy a helyi munkásság előbb jött létre, másrészt a városiasodás még inkább serkentette a mezőgazdasági dolgozókat a nagyiparban való elhelyezkedésre. Természetesen a város hatásaként is jelentkező társadalmi erők egyik eredménye, a munkások kiscsaládjainak kialakulása összefüggött ezzel a folyamattal. A munkások kiscsaládjainak néhány fő vonása A völgybe zárt faluközösségek népe régóta folytonosan egymás közt házasodik. Az endogámia szokása igen erős a bejáró munkások esetében is. Ezen a városiasodás sem sokat változtatott. „Mindenki mindenkivel rokon" - jegyzik meg mosolyogva, hiszen a rokoni összefonódottság tudatában vannak a népcsoport iparosodó lakói. 378