A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - DÖMÖTÖR Ákos: A Hangony-völgyi bejáró munkások a hetvenes években. (Néprajzi változásvizsgálat)

Az endogámia mindig csak tendenciaként jelentkezett, és idők során rengeteget változott. A századforduló előtt 20 évvel Istvánffy Gyula leírása szerint még tilos volt a legénynek „más utcabeli lányhoz járogatni".

10 A „belső házasodás" tartalma változáson ment át: a település egyes részeinek lakóit összetartó közösségi tendencia két világháború közti években az egész faluközösséget behálózó kapcsolatrendszerré fejlődött, és 1945 óta kialakult „táji endogámia" lassú felbomlásnak indult. Távoli vidékekről egyre többen egészítik ki a Hangony-völgyi falvak törzslakosságát. A megváltozott helyi társadalmi szerkezet erre lehetőséget ad. Az endogámia átalakulásában néhány fokozatot különböztethetünk meg. A bejáró munkások születési hely szerinti megoszlása a házassági kapcsolatok földrajzi arányainak fokozatos módosulásaira enged következtetni. A bejáró munkások születési hely szerinti megoszlása %-ban A születési A Hangony-völgyi községek hely megoszlása Domaháza Kissikátor Hangony Szentsimon A jelenlegi lakóhely 80 82,9 55 54,4 Ózd 3,1 8,5 19,3 22,7 Hangony völgye 2,1 6,3 1,1 4 Ózdi járás 3,1 4,9 1,6 Egyéb község 6,4 2,1 18,2 17 Ózd közelében csökkent a bejáró dolgozók között a törzslakosság aránya. A szocialista iparosítás megszüntette a községek beltenyészetét. Az egyéb községekből beszármazottak aránya különösen Ózd közelében szökkent magasra: Domaházán a helyi vasmunkás-társadalom 6,4%-át, Hangonyban 18,2%-át jelentette ez a réteg. A gyárváros hatása abban is érvényesült, hogy Hangony-völgyi terhes asszonyok szívesen mentek Ózdra szülni a városi kórházba. Az ózdi szülés szokása 1945 előtt alakult ki - családi megegyezésre - a völgy asszonyaiban, pedig akkortájt a falusi bába volt általában divatban. Ennek a törekvésnek az oka abban rejlett, hogy a vasgyár kapitalista vezetői a válság éveiben először azokat a munkásokat bocsátották el, akik nem ózdi születésűek voltak. A Hangony völgyének szegény asszonyai a munkanélküliség fenyegető rémétől akarták azáltal megkímélni gyermekeiket, hogy nem lakóhelyükön, hanem egy-egy ózdi kvártélyon adtak életet porontyuknak, kínlódva és aggódva, a bába segítségével. A parányi újszülötteket a sztrapacska illata, az olcsó dohány füstje vette körül, no meg a „szegényszag", amely az ütött-kopott kunyhók ágyrajáróinak bőréből, ruhájából és talán még a tekintetéből is kiáradt. A Hangony-völgyi munkásfeleségek születési helyeinek a csoportosításából ugyanezt a tanulságot szűrhetjük le. A város közelében csökken a helyi törzslakosság aránya az ipari dolgozók rétegében, és növekszik a távoli településekről származók állománya. Mivel ezt a következtetést a helyi lakosság férfi- és nőállománya egyaránt alátámasztja, a hagyomány életének szempontjából nem közömbös, hogy a bejárók között zömében eltérő földrajzi helyről származó családtagok a jelenlegi szo10 Istvánffy Gyula: A matyó nép élete. Miskolc, 1897. 46. 379