A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - DÖMÖTÖR Ákos: A Hangony-völgyi bejáró munkások a hetvenes években. (Néprajzi változásvizsgálat)

ládnevet a 17. sz. elején említik a dézsmajegyzékek. A szentsimoni törzslakosságot az ÓKÜ-ben napjainkban 20 Bellér, 12 Bíró, 9 Kónya, 31 Varga nevű ipari dolgozó képviseli.

9 Természetesen lehetne szinte vég nélkül sorolni a további családneveket, és aprólékos családtörténeti kutatással nyomon követhetnénk a 16-17. századtól napjainkig a leszármazások változatos útjait. Az említett néhány párhuzam véleményem szerint elegendő annak a bizonyítására, hogy a munkássá válás a Hangony völgyében lényegesen eltért az iparosodás más területek, főleg a városok lakosságára gyakorolt hatásától. Míg a nagyvárosokban eltérő származású proletariátus gyűlt össze új lakóhelyén a gyárak, ipari vállalatok szívóhatására, addig a Hangony völgyének bejárói megtartották eredeti lakóhelyüket. A nagyváros megtelepedett proletárjainak összezavarodott, szétszakított, kusza életmódelemek halmából kellett újjáteremteniük gyökeréig más, új értékeket jelentő kultúrájukat. A bejáró munkásokat otthon jelenleg is a szívósan megmaradt hagyományvilág veszi körül, amelynek történelmileg létrejött belső logikájával számolniuk kell fennmaradásuk érdekében. Lassabban hömpölyögnek az életmódot megváltoztató társadalmi folyamatok a Hangony völgyében, mint a városokban, de az ózdi vasgyár, mint az urbanizáció helyi fő tényezője még a mai családi életmód kialakulásában is érezteti a hatását. A Hangony-völgyi rokon ságcsoportok gyárrészlegenként való elterjedésében a családnevek előfordulása alapján a következő típusok állapíthatók meg: 1. A rokonság egy gyárrészlegbe tömörülése (pl. a Kisbenedek család leszármazottainak „tömbszerű" megjelenése a közlekedési üzemekben); 2. A család egyenletesen szétszórt elhelyezkedése a gyár különböző részlegeiben (pl. az Endrészek szóródása legalább 7 gyárrészlegben); 3. A rokonság elhelyezkedése a munkamegosztás szerint azonos termelési helyeken (pl. a Lestál családok tagjai a karbantartást végző üzemrészekben); 4. Az átrétegződés meggyorsulása egyes családok esetében és egy-egy tagjuk megjelenése a gyár műszaki vezetési posztjain (Turcsányi, Bellér). 1945 után különösen meggyorsult az átrétegződés folyamata. A fokozott iram következtében nagyon megnövekedett a munkásság létszáma a Hangony-völgyi falvakban, ugyanakkor átalakult a bejáró dolgozók társadalmának szerkezete is. Az osztályon belüli társadalmi kategóriák kiterjedése és jellege teljesen megváltozott. Domaházán a jelenlegi bejáró munkások apai nagyapjainak 46,7%-a volt földműves és csupán 3,1%-a kohászati segédmunkás. Az anyai nagyapák foglalkozásának aránya is a paraszti mezőgazdasági tevékenység túlsúlyát mutatja: 48,9%-uk földműves, 7,5%-uk ÓKÜ-segédmunkás. A munkásság méreteinek hirtelen növekedését mutatja az apák foglalkozása Domaházán: az ÓKÜ-be csak 50%-uk nem járt be, és 47,9%-uk már kohászati dolgozó volt. A Hangony-völgy többi községében lényegében ugyanaz a helyzet. Az átrétegződés nagymérvű gyorsulását bizonyítják a kérdőíves gyűjtés alapján nyert adatok. Kissikátorban az apai és anyai dédapák között még véletlenül sem fordult elő gyári munkás. A piciny településen az apai nagyapák 61,7%-a volt földműves és 2,1%-a segédmunkás. Az anyai nagyapák esetében a földművesek 57,4%-kal, a vasgyári segédmunkások 8,5%-kal fordultak elő. Ez azt mutatja, hogy a bejárás már 1945 előtt megkezdődött, de csak később lett az egész faluközösség megélhetésének döntő tényezője. Természetesen nemcsak a fejlődés irama módosult, hanem a társadalmi kategó9 Ila Bálint: Gömör megye 4., Bp., 1969. 86-87. 377