A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - DÖMÖTÖR Ákos: A Hangony-völgyi bejáró munkások a hetvenes években. (Néprajzi változásvizsgálat)

A Hangony völgyének bejáró munkásai között ma is megtalálhatjuk leszármazó ttaikat. A völgy összes kohászati dolgozóját feltüntető gyári statisztikában 1976 végén 31 Kisbenedek, 33 Holló és 46 Elek családnév fordult elő. Az említett családok tagjai zömmel a közlekedési üzemek fizikai munkásai voltak, és 7 kivételtől eltekintve, közvetlenül Domaházáról származtak. Lakóhelyükre való erős tömörülésüknek az oka abban rejlik, hogy az említett családok férfitagjai a földtulajdon és a régi szokások megléte miatt nemigen mentek vőnek még a Hangony völgyében levő községekbe sem. Ezeknek a családoknak rokonsági kapcsolatai úgy keletkeztek a táj községeiben élő lakossággal, hogy lányaik a környékre mentek el menynek. A házasságok patrilokalitása a vőség elvetése következtében alakult ki a legények esetében, és felborult a nemek közti helyi egyensúly. Domaházán férfitöbblet jött létre a lakosságban, és a bejáró dolgozók közt magasra szökkent a nőtlenek száma. (209 fő közül 47 volt nőtlen a községben végzett teljes felmérés adatai szerint a bejárók között.) Kissikátorból a táj lakossága történeti folyamatosságának létére csupán egy családnevet említek. 1753-ból származik egy levéltári adat, mely szerint a Medve család „a borsodi Sikátorban s Csépányban élt". Kissikátorban, a bejáró munkások között csak az acélmű gyárrészlegben 4 Medve nevű dolgozott 1976 végén: Medve Z. József üst-előmunkás, Medve István lakatos, Medve Géza FAM-bugarakó és Medve Vilmos félpályás darus. Ez az összefüggés azt jelenti, hogy a kistelepülés egykori jobbágysága szintén bekapcsolódott az iparosodás folyamatába, amely nem zavarta meg a táj lakosságának korábbi összetételét.

6 Ugyanezt az összefüggést lehetett megfigyelni a hangonyi bejáró munkások esetében. A történeti dokumentumok az alsóhangonyi egytelkes, armalista nemesek közt említik 1724-ben a Kanta családot. A jobbágyság közt fordul elő legkorábbi említésképpen 1563-ban a Czene, 1565-ben az Endrész, 1635-ben a Bartók, 1673ban a Dul családnév. Érdekes, hogy a Szilágyi család említése viszonylag késői a levéltári dokumentumok tanúsága szerint: 1773-ból való.

7 A jelenkori házasságokban megfigyelhető népességkeveredés és a társadalmi topográfia megváltozásának nyomon követése szempontjából érdemes rámutatnunk néhány régi család legkorábbi történeti említésére Felsőhangonyban. A helyi nemesség soraiban, az egytelkes, armalisták között 1668-ban tesznek említést a korabeli összeírások a Kisgergelyekről, 1737-ben a Turcsányiakió\. A felsőhangonyi jobbágyok közül a Lestál 1551-ben, a Bodor 1671-ben, az Illyés családnév 1773-ban bukkan föl először a 17-18. századi dézsmajegyzékekben.

8 Az összeállított gyári statisztika szerint az ÓKÜ különböző gyárrészlegeiben 16 Kanta, 2 Czene, 19 Endrész, 7 Bartók, 9 Dul, 3 Szilágyi, 4 Kisgergely, 3 Turcsányi, 6 Lestál, 2 Illés dolgozott 1976 végén. A bejárás egységesítette a hangonyiak életmódját. Fokozatosan keveredett a közigazgatásilag összevont két község lakossága, és kezdett elmosódni az életmódban az alsó- és felsőhangonyi különbség. Az egykori jobbágy- és kisnemesi családok leszármazottainak összeházasodási folyamatát elősegítette a telekaprózódás. Szentsimon egykori jobbágyainak a leszármazottait is megtaláljuk a bejáró munkásság között. Már 1563-ban 4 Kónya, 1571-ben 5 Bíró családot említenek a korabeli összeírások. A Bellér családnevet a 16. sz. második felében, a Varga csa6 Ila Bálint: Gömör megye 1., Bp., 1976. 378. 7 Ila Bálint: Gömör megye 2., Bp., 1942. 36-37 8 Ila Bálint: Gömör megye 2., i. m. 283-284. 376