A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)
TANULMÁNYOK - SZUHAY Péter: A magyarországi parasztság életmódjának változása 1945-től napjainkig
rácsonyi vendégeskedés -, s e cselekvés e kapcsolatokat hivatott erősíteni. A locsolkodók korosztályuktól függően rokonsági körükben, korcsoportjukban, iskolai kiscsoportjukban, munkahelyük, szomszédságuk, baráti körük világában mozoghatnak. A gazdasági év szokásai közül a tárgyalt korszak során - elsősorban az intézményrendszer buzgósága nyomán - két esemény jelentőségét kell kiemelni. Az első az aratást követő aratási felvonulás, aratói bál szokása. E szokást központi intézkedések nyomán a tanácsok, a termelőszövetkezetek, a kultúrházak szervezték. A két háború között elsősorban a nagybirtok területén a részes aratók számára rendezték e megmozdulást. Már ekkor sem illeszkedett bele szervesen a paraszti ünnepek rendszerébe. Ugyancsak sikertelen próbálkozás maradt az 1950-60-as évek során is. E szokást kezdeti formájában magyar ruhás legények és leányok felvonulásaként írhatjuk le, ahol búzából font koszorút hordtak a falun, s a határon keresztül. Később, amikor a falu határában levő gabonát már nem kaszával, hanem kombájnnal aratják le, a koszorút a kenyér, a felvonulást az ebéd váltja fel. Az egy tsz-egy falu általános modell meglétéig a tsz tagjainak az újkenyér felmutatása után közös és ingyenebédet adott augusztus 20-án. A rendszerint gulyásleves vagy pörkölt ebédet táncmulatság követte. A 70-es évek elejétől ez a nem szervesült ünnep a legtöbb helyen megszűnt. Ennél sikeresebb pályát futott be a szüret ünnepe. A szüreti felvonulások és mulatságok szintén felsőbb kezdeményezésre terjedtek el a falusi, mezővárosi társadalomban, ott is, ahol a népesség szőlőtermesztéssel nem foglalkozott. Az ünnep általános képlete rendkívül egyszerű: magyar ruhába öltözött legények és leányok, lóháton ülő bőgatyás csőszlegények, feldíszített szekerek járják körbe a szőlőhegyet és a falut, szőlőfürtökből koszorút készítenek. A népesség felvonulókra és nézőközönségre szakad. A felvonulást bál követi. Az ünnep népszerűsége a két háború közötti időszak óta napjainkig töretlen. Elsősorban a protestáns falvakban örvend nagyobb népszerűségnek, ahol a templomnak és így a falunak nincs „védőszentje", tehát nem tartanak helyi búcsút. Ezeken a helyeken a szüreti mulatság, a helyi búcsú több funkcióját is átveszi. így ez a nap válik a faluból elszármazottak hazalátogató napjává. Ez azt is jelenti, hogy ezen a napon, a vendégeskedés következtében többfogásos ebédet készítenek, s a vendégjáráshoz a mulatozás párosul. Itt kell szólni a templomi védőszent emléknapján, illetve az ahhoz közel eső vasárnapon tartott helyi búcsúról. Jóllehet, az ünnep egyházi eredetű, de nem illeszkedik az egyházi évbe. Minden településen a védőszent napjától függően tartják. Társadalmiasult ünnep, jóval túllépte az egyház sugallta kereteket, s az utóbbi 20 évben a helyi közösségek legfontosabb, az egész közösséget egyszerre érintő ünnepévé vált. Az ünnep fokozódó jelentőségét az 1950-es évek második felétől nyerte el, attól az időponttól kezdve, amikor a népesség jelentős része az iparba, a városokba áramlott. Ez a nap vált ugyanis a lokális identitás és a faluból elkerültek egységes hazalátogatásának napjává. A helyi búcsúkra jóval többen látogatnak haza, mint pl. húsvétra, karácsonyra. A helyi búcsú jobban fenntartotta a templomozás ünnepi szokását, mint az előbb említett két sátoros ünnep. A helyi búcsú általános modellje a délelőtti nagymisével, majd a körmenettel kezdődik. Ezt követi a többfogásos ünnepi ebéd, melyet sokszor három-négy városi vendégcsaláddal költenek el. Délután az emberek a „búcsúba" látogatnak, ahol árusok, mutatványosok serege kínál szórakozást. Itt a gyermekeknek ajándékokat vásárolnak, „sergőznek", s mindenféle egyéb forgó masinákon játszanak. Este bált tartanak, de napközben is több cigányzenekar járhatja a falut, a házaknál rendezve kisebb mulatságokat. Az emberek erre a napra csinosítják ki leginkább településüket, szemben a korábbi húsvéti alkalommal. A kerítésfestés, árokpucolás, az esetleges látható festések és meszelések 365