A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - SZUHAY Péter: A magyarországi parasztság életmódjának változása 1945-től napjainkig

munkáját ekkorra időzítik. A vendégek száma ekkor a legnagyobb, ekkor állítják öszsze a legtöbb fogásból álló étrendet, ekkorra sütik a legtöbb süteményt és tortát, s ez az alkalom a legelső a „divatbemutatók" sorában is. Az intézmények közvetítette állami-politikai ünnepek általában nem szervesültek a falusi társadalom kulturális rendszerébe. A falusi intézmények, a munkahelyek kötelékében megemlékezéseket tartanak április 4-éről vagy november 7-éről, a népesség szokás- és ünneprendszerébe azonban ezek az események nem kerülnek be. E napokat ajándék munkaszüneti napnak veszik, amit otthon munkával töltenek el. Az augusztus 20-a esete átmeneti állapotot képez a munkaszüneti nap munkanapja és az átlagos vasárnap között. E nap leértékelődése az 1970-es évektől kezdve figyelhető meg. Eddig a járási központokban munkás-paraszt találkozókat szerveztek, a községekben pedig a helyi tsz-ek gondoskodtak egy majális típusú ünnep megszervezéséről. A 70-es évektől kezdődően az ünneplés lehetséges helyszínei szűkültek. Az állami-politikai ünnepek közül úgy tűnik, hogy egyedül a május elseje épült be a falu ünnepeinek rendszerébe. Ha napjainkra kevesebb helyen rendeznek is felvonulásokat, majálist azonban majd mindenhol tartanak. Az aprófalvas régiókban a majálist kisebb központokban rendezik. A majálisokon - városi előképek nyomán sportversenyeket, játékos vetélkedőket, ének- és tánccsoportok bemutatóját rendezik, az emberek a szabadban főznek, esznek-isznak. Egyes foglalkozási csoportok, mint pl. a vasutasok és a bányászok az év egyegy napját önmaguk megünneplésére jelölték ki. így a majálishoz hasonló ünnepet rendeznek azokban a falvakban, ahol a kereső népesség nagy része vasutas vagy bányász. Ezek az ünnepek 1945 után alakultak ki, s mai napig jelentősek. Életben tartójuk a mulatság legális lehetőségén túl a foglalkozási identitás. Hasonlóan ezekhez a napokhoz, de a népesség egészében karriert futott be a nőnap és az anyák napjának ünnepe. E két felülről szervezett ünnepnek sikerült beleilleszkedni a népi ünnepek rendszerébe. A helyi intézményrendszerben a nőnapot a munkahelyek, az anyák napját az óvoda és az iskola szervezi. E napok elfogadását az jelzi, hogy azok, akiket e háló nem fed le, azok is virággal, édességgel köszöntik egymást, s így újabb alkalom nyílik a vacsorával, ebéddel egybekötött vendégeskedésre. Az 1980-as évekre a legtöbb helyen megszűnt egy az 1960-as évek elejétől általánossá váló mulatság, a tsz zárszámadó közgyűlés utáni vacsora. Ez a megmozdulás nem érintette a falu egészét, csak a tsz-tagokat és családtagjait. A közgyűlés után a résztvevők gazdag vacsorát kaptak, majd táncmulatság zárta az estét. Ez egy homogén foglalkozási csoport identitását erősítő ünnep volt, s körülbelül addig élt elevenen, amíg nagyobb jelentősége volt a gazdaságban a kézi munkának, és amíg nemigen vonták össze a tsz-eket. Az ünnepek leggazdagabb csoportját az emberi élet fordulóihoz és az ember életének periodikusságához kapcsolódó ünnepek jelentik. Ezek az ünnepek természetesen nem függetlenek a társadalom intézményeitől, így pl. az iskolától, az egyháztól. A két háború között a falusi társadalom életében ezek az ünnepek négy, illetve öt elemre korlátozódtak. Az emberi élet fordulói közül a születés, az egyházi avatás, a házasság és a halál jelentették a csomópontokat, míg a periodikus ünnepek közül a névnapnak volt nagyobb jelentősége. Korszakunkban ez a modell erőteljesen gazdagodik. Az előző csoportba már a gyermekkortól kezdve belépnek új, avató típusú ünnepek. Ezek az óvodával és az iskolával kapcsolatosak. A periodikus ünnepek között megemlékeznek a születésnapról és a házassági évfordulóról is. Az utóbbi évtizedek tendenciája az tehát, hogy a személyiséggel, az identitással kapcsolatos alkalmak és ünnepek jelentősége nő meg. 366