A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - BORSOS Balázs: A bodrogközi települések földrajzi és területhasznosítási típusai a XIX. század közepén

Korrelációs céllal elvégeztem az első hét tényezőre, illetve a talajtípusokra külön-külön is a clusterezést (2. és 3. ábra; 4. és 5. táblázat). A három ábra összevetéséből kiderül, hogy egymásra alig hasonlítanak. A talajtípusok eloszlása nem függ a helység természetrajzi és települési jellemzőitől. Ennek oka valószínűleg az, hogy az öt folyó bejárta terület minden részén előfordulnak azonos talajtípusok, s amelyek nem, azok az előfordulási helyükön sem túlnyomóak. Ezenkívül a falvak határvonalai sem olyan jellegzetesek, nem választanak el egymástól karakterisztikusan különböző területeket. A talajtípusok tehát befolyásolják ugyan a területhasznosítást és a gazdálkodást, de nem településekhez köthetően. A természetrajzi és települési jellemzők közötti összefüggés sem igazán határozott. Ennek oka az lehet, hogy sem a domborzatban, sem a meteorológiai viszonyokban a terület egészén nincs nagyon jellegzetes különbség. Az is inkább véletlenszerűnek tekinthető, hogy a község a folyó mely részén települ meg. Az egyedüli határozott kapcsolat a homokdombos terület és az ottani községek gerinci helyzete és utcás struktúrája közt fedezhető fel. Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a csoportosításhoz célszerű az összes természetrajzi tényezőt alapul venni, mert csak így remélhető az, hogy az egymáshoz legközelebbi tulajdonságú települések kerülnek egy csoportba és ezek a csoportok aránylag jellegzetesek lesznek. A területhasznosítás térbeli eloszlása A következőkben a helységeket a kialakult természetrajzi clustereknek (1. ábra) megfelelően csoportosítva elemzem a kataszteri és úrbéri térképek alapján a területhasznosítás és a természeti környezet kapcsolatát.* 1. csoport. Ebbe a csoportba a többi helységtől aránylag elzárt három bodrogzugi falu: Viss, Kenézlő és Zalkod, valamint a Tisza mentén Agárd és a rozvágyi dombok között Cséke tartozik. A bodrogzugi falvak természeti és művelési hasonlósága térképeken is jól látható. A kissé kiemelkedő homokos lösz halomvidék sarkain, szinte szabályos háromszög alakzatban települtek. A közébük eső magasabb terület szántóként, a háromszögön kívüli részek pedig rétként és legelőként hasznosulnak. A löszplató alacsonyabb részein fekvő - valószínűleg szélkifúvás nyomán keletkezett - tavak is szántók közé ékelődnek. A szántó-rét határ egyértelműen a löszplató peremének szabálytalan háromszög vonalát követi. Ez a magasságkülönbségen alapuló határ különösen szépen kirajzolódik a kenézlői határban levő Sziget szántója és az azt körülölelő Bikazug legelője között. A Tisza menti részek itt - noha nevükben szerepel a Tiszahát kifejezés (Zalkod) - alacsonyabbak a löszplatónál, s ezért ezt a holtágakkal, tavakkal tagolt területet Zalkod és Kenézlő határában egyaránt rétként, legelő* Eredeti birtokvázlat vagy kataszteri térkép, vagy úrbéri térkép szerencsére minden faluról maradt fenn, de nem mindig maradt fenn kataszteri és úrbéri térkép. Az úrbéri térképek méretaránya igen különböző és sokuk megtartási állapota is igen rossz. Ez, sajnos több esetben nem tette volna lehetővé, hogy e leíráshoz (mely az eredeti térképek és fénymásolatok, valamint az összesítő térképek együttes felhasználásával készült) felismerhető fényképeket is mellékeljek. Mivel e dolgozatban valamennyi falu összehasonlító elemzésén van a hangsúly, úgy gondoltam, nem szerencsés, hogy a mellékletben néhány faluról úrbéri térkép, néhányról kataszteri térkép, néhányról birtokvázlat, néhányról pedig semmilyen térkép ne szerepeljen. Az elemzés eredményét viszont jól szemlélteti a kataszteri térképek alapján készült A Bodrogköz földhasznosítási térképe 1855, igaz sokkal nagyobb léptékkel, mint az eredetiek voltak. 313