A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - BORSOS Balázs: A bodrogközi települések földrajzi és területhasznosítási típusai a XIX. század közepén

ként hasznosítják, s e földdarabok alakja a vizek alakjához igazodik. Kenézlő esetében az 1853-as kataszteri felmérés térképén még a határ déli részén az ártéri ligeterdő maradványát is felfedezhetjük. Vissnek a Bodrog felé eső része szintén legelő és rét, de itt kevésbé holtágakat és tavakat, inkább kisebb ereket találunk, amelyek az egyes legelőket, réteket körbefolyjak (Érközi, Viss). Vályi András ezt a három falut nem tartja sokra, leírásban ilyenek szerepelnek: „réttye, legelője meglehetős" (Kenézlő), „határja középszerű" (Viss), „határja nem egyenlően termő" (Zalkod).

9 Fényes erről másképp vélekedik: „(Kenézlő határa) felette termékeny volna, különösen sok szénát teremne, ha néha a Tisza árvizei nem károsítanák." Es megemlíti Viss szép marhatartását és Zalkod kövér rétjeit is.

10 Agárd és Cséke földhasználat szempontjából inkább egymásra, s nem a szigetközi falvakra hasonlít. Mindkettőre jellemző az É-D-i irányban aránylag megnyúlt határ, amely a szántókat hordozó magasabb térszínek hasonló irányultságához igazodik. A szántó kiterjedése a magasabb rész alakját jelzi. Csékén például, amelynek „határja néhol homokos és vizekkel is szoríttatik",

11 a falutól keletre fekvő Szigeti rét mocsarából kiemelkedő magaslaton húzódó szántó alakja olyan, mint egy hegedű, amelynek dereka a két homokdomb közötti keskenyebb nyerget jelenti. A nyereg egy dombbal délebbre már olyan alacsony, hogy az ide tartozó utolsó szántórész már különálló, réttel körbevett dombocskán van. Agárdon a tavak, lápok és mocsarak világából egészen keskeny és hosszúkás szántócsíkok emelkednek ki, amelyeket - főleg a Tisza mellett - rétek kereteznek. A szántórét szabályos magassági elkülönülésére szép példa a falutól délre levő Csortos- és Kabolászug, amelyeknek teteje szántó, oldala rét. A falutól délre eső szántósor és a Tisza közötti, az övzátonynál alacsonyabb téren vannak az ártéri ligeterdők, legelők és kaszálók, valamint a gyümölcsösök: a Tisza-kert. Ez utóbbit például az átmetszések után a Tisza már teljesen körbekeríti. Vályi szerint minden kellő mezőgazdasági javnak bővében vagyon, s ezért „...szép tulajdonságaira nézve, az első Osztálybéli helységek közzé számláltatott."

12 2. csoport. Ide két, földrajzi helyzetét illetően különálló faluegyüttes tartozik, a Bodrog-balpart utolsó három falva a Bodrogzug előtt (Felső-, Alsóberecki, Vajdácska), valamint a Hosszúrét legkeletibb csücskét, a Ludas rétet körbefogó falvak (Láca, Leányvár, Ricse, Semjén). A két Berecki határa egymásra nagyon hasonlít,

13 a Bodrog mentén húzódó magasabb területeken vannak a szántóik, szinte egy tagban, míg a folyótól távolabb, de mélyebben, a Karcsa elmocsarasodott, erekre bomló vizének két partján a rétjeik, legelőik. Alsóbereckit „...dél felől pedig gyümöltsös kertyei kerítik."

14 Ennek az elrendeződésnek az az oka, hogy nincs a parti övzátonynál magasabb homokdomb vagy löszplató, ezért mind a helység ide települt, mind a szántók itt voltak többékevésbé biztonságban a víztől. A rétek helyén is valaha erdő volt, ami az 1841-ből származó úrbéri térképen még látható is, míg a 13 évvel később kelt kataszterin ez a terület már rét. Az is jellemző, hogy a községek közti határ sok helyen a keskenyebb vagy szélesebb ereken húzódik, s a keleti rész rétjei lefűződött erekből maradt tavakat vesznek körül. A Bodrog épülő partjai nem olyan magasak, mint a 9 Vályi A, 1799. II. 337.; III. 639., 659. 10 Fényes E., 1839. IV. 242. és 245. 11 Vályi A, 1796. I. 395. 12 Vályi A, 1796. I. 17. 13 Vályi A, 1796. I. 179. 14 Vályi A, 1796. I. 179. 314