A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - UDVARI István-VIGA Gyula: A Kárpát-medence peremén (a 18. századi Liptó vármegye történeti néprajzához)

I szerint erdeikben mindenféle fa volt, köztük faedények készítésére való, oly annyira, hogy még a vármegyén túl is dolgozhattak belőle.

82 Bár a famunkákat vizsgált időszakunkban akadályozzák az erdőket óvó rendszabályok (ld. alább), mégsem gondolhatjuk, hogy Liptóban a 18. század derekán nem lett volna közönséges és általános a famunka, ami talán éppen ezért nem szerepel külön a bevallásokban. a) 3. Egyéb háziiparosokról Szórványos adatokat tartalmaz az úrbéri bevallás néhány iparágról, amelyeket a háziiparok közé sorolhatunk. Vichodna bevallása közvetlenül is utal a juhászat gyapjúhasznára: a falu lakosai évente 70 font gyapjút voltak kötelesek feldolgozni földesuruk számára. Lucsky népe durva posztót készített eladásra, Pribilina saját szükségére készített posztóhoz, Teplicska pedig oláh-posztó készítésére alkalmas kallómalommal rendelkezett. A zsellérek által lakott curialis Dusán lakói - bevallásuk szerint - „fazekas és csizmadia iparral táplálják magukat". Bizonyos, hogy a liptói fazekasság kereskedő körzetei a 18. században kapcsolatban voltak Árva (pl. Fejérpatak) és más megyék anyagiparával; elsősorban felvevőként volt részese a vármegye a Felföld kiterjedt kerámia-forgalmának, mivel nagyobb kerámiaközpont nem működött a területen.

83 b) Erdőmunka: megváltozó kereseti lehetőségek Az erdő a Felföld sokáig kimeríthetetlennek tűnő természeti kincse volt, mivel a 16-17. századig a faanyag felhasználása - észrevehetően - nem veszélyeztette a Kárpát-medence hegykeretének faállományát. A 16-17. század fejleményei a természetet minden korábbinál jobban megterhelték: a bányászat, a fűtőanyagként, alapés segédanyagként töméntelen fát fogyasztó manufaktúraipar (kohászat, üveg, kerámia, mészégetés, szénégetés stb.), a kereskedelem, a megváltozott léptékű háborúk, a szállítás, a fűrészmalmok és papírmalmok elterjedése mind az erdők rovására történt, megbontva ezzel a korábbi ökológiai egyensúlyt.

84 A 17-18. században már érezhető volt az erdőterület rohamos fogyása, ami nem csupán az erdőtörvények szaporodásában mérhető le, hanem visszahatott a jobbágy-paraszti életmód egészére is.

85 Magda Pál szavai jól érzékeltetik a folyamat ökonómiai következményeit: „... a Vág és Garam vizei, nem külömben a Hámorok, és Huták olly sok fától megfosztották immár a sűrű erdőkkel bővelkedő Liptó, Zólyom, Trentsin, Bars, Hont, Gömör, Szepes és más vármegyéket, hogy már a nagy erdők között is négyszer, hatszor drágább a fa, mint 50-60 esztendő előtt volt."

86 (Bizonyára az erdőirtások következtében megváltozó vízlefolyási folyamatok is siettették a Vág szabályozásának korai kísérletét.

87 Bár Liptó vármegyében az erdőterület még a 19. század második felében is kétszer annyi volt, mint a szántóföld és a rét együtt, a vármegye monográfusa szerint az erdő teszi lehetővé a mezőgazdasági javak beszerzését,

88 s a Vág vizén még 82 Udvari István 1991. 301. 83 ÓaploviÖová, Zdena 1968. 87., 96.; EAS. 25. 11. térképlap. 84 R. Várkonyi Ágnes 1992. 1301-1302. Az elmúlt években a kitűnő történész több jeles tanulmányával lényegében Magyaroszágon is új diszciplínát teremtett: a történeti ökológiát. Vö. még: R. Várkonyi Ágnes 1992a. 85 Kolossváry Szabolcsné 1975. 37. skk.; Kása László 1982. 17-18.; Lásd még: Tagányi i. m. 86 Magda i. m. 51. 87 Takáts Sándor 1902.; Frisnyák Sándor 1990. 55-57. 88 Szmrecsányi i. m. 38-39. 278