A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - UDVARI István-VIGA Gyula: A Kárpát-medence peremén (a 18. századi Liptó vármegye történeti néprajzához)

több részletet is elárul: Kubinyi Ádám jobbágyai 10 fontot fontak, 23 rőföt szőttek és fehérítettek úrdolgában, Kubinyi József és Kristóf jobbágyai pedig 4 fontot fontak, az egész telkesek 100 rőföt szőttek, s a vásznat is kötelesek voltak fehéríteni. Bizonyos, hogy a saját használaton túl - főleg gyolcsosok közvetítésével - értékesítették is a textíliát, alkalmanként a megye határain túl is.

77 Novotty úrbéri fassioja szerint lenből volt legnagyobb keresetük, melynek vetésére a legjobb körülményeik vannak, Nagyselmec bevallása pedig arról tanúskodik, hogy „vászonnal, lennel való kereskedést Besztercebányán végeznek". Borova lakosai vallották: „Bőven és jól terem itt a len, melyet nem kevés készpénzéit adnak el." A vászonfehérítés révén is pénzt kereshettek: pl. Zaar és Szmrecsan lakosai vallották, hogy vásznat fehéríteni szegődtek el, amiért készpénzt kaptak. Meg kell említenünk, hogy a 18. században a liptóiak a lenolajjal is kereskedtek: a lenmagból préselt olajat a sütők, kővágók mellett a gyógyászatban is hasznosították.

78 Vélhetően erről tanúskodnak bevallásukban Borova lakosai, akik olaj eladásával is pénzt kereshettek. a) 2. Famunkák Az erdővidékeken a famunka a népesség legközönségesebb tevékenysége. Az erdőmunkák, a fakereskedelem és a -feldolgozás igazából nem is választhatók külön egymástól. A különféle faeszközök készítésének legnagyobb hatású régiója a Felföld szlováklakta erdővidéke, a fenyves erdők övezete. A természeti erők az itt élő szlovákságot évszázadokon át arra kényszerítették, hogy a Javorniky-hegység, a Kis- és Nagy-Fátra, illetve a Kárpátok nyúlványainak vidékéről elhordják faeszközeiket a sík vidékek parasztjai számára, s különféle faáruikat, háztartási eszközeiket élelemre cseréljék.

79 Liptóból a Vágón, s tovább a Dunán jutott a magyarsághoz a sokféle fatermék. A Vág és a Poprád tutajosai - a 19. században évente 20 000 tutaj építőfa mellett - fa villát, gereblyét, jármot, hordót, szövőszéket, orsót, fatálat és -tányért, ládát, szuszékokat, bútorokat és dongás faedényeket szállítottak. Ezek mellett óriási tömegű zsindely, deszka és faedény kelt útra más tájak népe felé.

80 Liptón, a Vág vizén átáramlott Árva faiparának sok terméke is, ami az értékesítésben is kapcsolatot találhatott Liptó javaival.

81 Az úrbéri bevallásokban elsősorban a zsindelykészítés szerepel a famunkák közül: ez a pénzért végzett kötelező szolgáltatások közé tartozott. Luzsna népe - a földesúr igénye szerint - volt köteles zsindelyt hasítani: 1000 darabért néha 1 rénes forintot, máskor 25 garast vagy 1 tallért kaptak. Nemeslubella bevallása tanúsítja, hogy ez a munka több volt, mint feudális szolgáltatás: elmondásuk szerint hasznuk abból van, hogy majd mindannyian zsindelykészítők, zsindely készítésére mind a vármegyén belül, mind azon kívül elszegődnek, amivel jól keresnek. A faedények készítésére Németlipcse fassiojában történik utalás: bevallásuk 77 Fényes Elek 1847 II. 155.; Szmrecsányi i. m. 48^9. Teplicen, a Vág-völgyön 1767-1774 között földesúri lenfeldolgozó manufaktúra is működött. A 18. század a felföldi megyék textilkészítésének nagy felfutása. Vö. Heckenast Gusztáv 1989. II. 1006.; Horváth i. m. 60., 69-70. 78 Bél i. m. 207. 79 Gunda Béla 1940. 170. SOHuska, M. A. 1972.; A 19. századi irodalomból: Magda i. m. 215.; Fényes Elek 1847. II. 271.; Feszty Árpád 1881. 796.; Vágvölgyi 1858. 448. stb. 81 Horváth i. m. 71. 277