A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - FARAGÓ Tamás: Házassági szezonalitás Magyarországon a 18-20. században

ezzel egyenes összefüggésbe hozható megfigyeléseket hangsúlyozták. Világos, hogy a hagyományos társadalom házassági szezonalitásának alapmodelljei összefüggtek azzal, hogy a népesség többsége a természet függőségében, az évszakok váltakozását követő mezőgazdasági munka kalendáriuma szerint élt. Nyilvánvaló azonban, hogy a mezőgazdasági munkacsúcsok időszakának „esküvőmentességét" többféle szezonalitás révén is meg lehetett valósítani, s az egyes megoldások közötti választás a szokások, az egyházi szabályok és egyéni-családi döntések alapján történt. Az egyedi leírások, illetőleg a történeti demográfiai esettanulmányok alapján ugyanis már kutatásaink jelen stádiumában is megállapítható az, hogy amikor a házasságkötések havonkénti ingadozásának, illetve a szezonalitás változásának magyarázatát keressük, akkor legalább öt tényezőt kell figyelembe vennünk: a mezőgazdasági munka periodicitását; az adott népesség házasságkötési gyakorlatára vonatkozó egyházi előírásokat és helyi szokásokat; a házasodó felek családi állapot szerinti összetételét; a közösség, illetőleg az újonnan házasulok társadalmi rétegződését; valamint a csoportra jellemző életmódot. Az empirikus megfigyelések és anyakönyvi vizsgálatok ugyanis kimutatták, hogy nemcsak az etnokulturális csoportok mintái között vannak eltérések, hanem más-más házasodási szezonalitás jellemzi az első házasságot kötőket és az újraházasodókat, a birtokosokat és a birtoktalanokat, a falusiakat és a városiakat, illetőleg urbánus életmódot folytatókat. Bár erre vonatkozó adataink még csak szórtan vannak, valószínű, hogy ezek a különbségek a 18-19. században lényegesen nagyobbak lehettek, mint a 20. században. Az 1920-1930-as évek budapesti házasodásainak elemzése legalábbis azt mutatja, hogy noha vannak bizonyos különbségek az egyes társadalmi-foglalkozási csoportok házasságkötési szezonalitásai között, az általános tendencia az egységesedés-homogenizálódás irányába tart (Szél 1933: 135-137). Megpróbálkoztunk a szezonalitás és hátterének megyei házasságkötési adatok alapján történő vizsgálatával is. Korrelációt számítottunk a már említett házasodási csúcsok és mélypontok, valamint a megyei bontásban renelkezésünkre álló legfontosabb gazdasági-társadalmi tényezők (írni-olvasni tudók, mezőgazdasági foglalkozásúak, az iparban, kereskedelemben és közlekedésben foglalkoztatottak aránya, a válások és nyers születési arányszámok), valamint a hat legnagyobb felekezet megyénkénti értékeinek nagysága között. Az eredmény nem minden tekintetben bizonyult egyértelműnek. A felekezetek, illetve az egyes házasodási csúcsok összefüggését vizsgálva csak az adventi (decemberi) házasságkötések száma és a református lakosság aránya között találtunk szoros (+0,833) összefüggést. (Tehát minél magasabb volt a református lakosság aránya egy törvényhatóságban, annál nagyobb az advent idején, decemberben történt házasságkötések száma.) A várakozásokkal ellentétben a római katolikusok aránya és a decemberi házasságkötések száma közötti korreláció értéke azonban csak -0,419 volt, vagyis gyenge negatív. Az összes többi időszak: a tél végi (január-február), a tavaszi (május) és az őszi (október-november) házasodási csúcs, illetve a nagy felekezetek között vagy nem volt szignifikáns összefüggés, vagy ha volt ilyen, akkor az a -0,259 és +0,263 közötti alacsony értékek között váltakozott. Kivételt képezett a májusi házasságok száma és az izraelita népesség aránya közötti pozitív, illetve az őszi csúcs és az izraelita házasságkötések közötti negatív kapcsolat, bár nagyon szoros értékeknek tulajdonképpen ezek sem nevezhetők. Eszerint tehát a január-februári házasodási csúcsot egyedül az evangélikusok (többnyire német és szlovák nemzetiségűek) preferálják, míg az izraelita és a görög katolikus népesség (utóbbiak többnyire ruszinok és románok) kevéssé kedveli. A tavaszi (májusi) házasodás iránt elsősorban a nagyrészt városlakó izraeliták, kisebb mértékben a görög katolikusok mutatnak hajlandóságot, ezzel szemben az 251