A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 32. Kunt Ernő emlékére. (1994)

TANULMÁNYOK - GYULAI Éva: A miskolci Avasi templom 16. századi sírkövei

hegy-pár, a pajzs közepén lebegő csillag és a felette lebegő hold, máshonnan nem ismeretes. Ez a „hapax legomenon" (egyszeri előfordulás) kitüntetett helyet biztosít a sírkőnek a címeres emlékek között. A címerábra része még a H és I betű, mint heraldikai elemek is. A monogram I betűje bizonyosan a címernyerő család nevére utal, a H feloldása vonatkozó források hiányában lehetetlen. A két reneszánsz capitalis típusú betűnek is a kivésett kő hiánya, vájata adja meg formáját, hasonlóan a szöveg betűihez, míg a negatív betűformával ellentétben a címer többi tartozéka: a pajzs és címerkép plasztikusan emelkedik ki az alapsíkból. Illavölgyi Katalinnak és fiának sírköve a kompozíciós rend egyezése mellett nem elhanyagolható különbségeket mutat. A méretek eltérő volta a koporsók eltérő nagyságából adódik, hiszen a sírkövek általában követik az ember természetes méreteit. A két emlék más-más anyaga (mészkő-homokkő) azonban már az Illavölgyicímeres sírkő kvalitását emeli, s a szépen faragott és csiszolt mészkő időtállóbbnak is bizonyult. Az Illavölgyi-címert kerek profillált keretbe foglalta a kőfaragó művész, a körkeret és a mező négyzetes határvonalai között maradt háromszögeket a formába illő akantuszlevelekkel töltötte ki. Ez a megoldás a kompozíciót szintén Julianna Hagerin kassai síremlékével rokonítja, bár ezen nem a címert, hanem a szövegmezőt helyezte a kő mestere kartuskeretbe. Miskolczi István homokkő sírkövén a címer mezejének nincs kerete, a pajzs mintha véletlenül került volna a mélyedésbe. A két faragvány provincializmusát jelzi, hogy a kőlap széle, mely a körbefutó szöveg hordozója, nem válik el a lap többi részétől. A sírjelet azonban nem a címer teszi azzá, ami, hiszen a címert más tárgyakon is megjelenítették, hanem a sírfelirat. Az elhunyt legfontosabb adatain túli sírszöveg a késő középkorban jelent meg, s ezek az epitáfiumok éppen hosszabb írásos szövegükkel új típusát hívták elő a szepulchrális emlékeknek: az epitáfiumos sírkövet. Ezen a szöveg már nemcsak információhordozó, hanem textúrájával a kompozíció meghatározó eleme. Ha a miskolci Avasi templom sírkövei a kőfaragás kvalitásában el is maradnak a korszak míves darabjaitól, az epitáfiumok, verses feliratok a rangos sírjelek közé emelik őket. A feliratok rekonstrukcióját csak az 1904-es és 1983-as szövegközlés alapján kísérelhetjük meg, mivel a kövek mai állapota nem teszi lehetővé azok folyamatos olvasását. A feliratok két része lokálisan is elválik a sírköveken, hiszen az elhunyt és a megrendelők adatait a szélen végigfutó szövegszalag tartalmazza, illetve az IIlavölgyi-címer alatti kétsoros szövegmező. A kisfiú síremlékének kevésbé igényes kivitelét jelzi az is, hogy a címermezőbe, a címer alá és fölé került a sírfeliratok egyik legfontosabb információja: az elhunyt életkora, Novotny Gyula közlésében: VIXIT ANNO ... TEM. MENS.X. A szöveg első része (élt...) értelmezhetetlen, a címer alatti szavak: MENS(ES) X.(decem) szerint tíz hónapot élt a szöveg első részében közölt (?) időn felül. A szöveget az alábbiak szerint javítottuk: VIXIT ANN(OS) N[OV]EM MENS(ES)X: ÉLT KILENC ÉVET ÉS 10 HÓNAPOT. Miskolczi István sírkövéről lefelejtették a halálozás hónapját, így az ajánlás fordításában arra hagyatkozhatunk, hogy anyja, aki sírfelirata szerint kétszer hat hónap múlva követte fiát, 1589. április 29-én halt meg. EGR[EGI]0 AC NOBILISSIMAE [NATA]LIS PUERO ST(EPHA)NO MISKOLCIO AL(IAS) ILAVÖLGY ll.DIE < > 1588 BEATÉ MORTUO PARE(N)TES MOESTIS(S)IMI ACERBO IN OF(FICI)0 DILIGEN(T)ES HOC MONUMENTU(M) FIERI CURA(VE)RUNT 199