A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

RÉVÉSZ László: Veretekkel díszített lószerszámok a honfoglalás kori női és férfi sírokból

- hasonló szerepben - az érsekújvári, rozettás lószerszámos 59., női sírból látott napvilágot. A közepes méretű szíj végek rokon darabja Magyarországról, ismeretlen lelőhelyről származik, és a balatonszemesi sírból. A két kisszíjvég hasonmása Kiskunhalas-Bodoglárról, szórvány leletből (2 db) és a gádorosi 1. sírból (3 db) ismertek. Sajnos, utóbbiak is a sír bolygatott részéből valók, így egykori szerepüket már nem állapíthatjuk meg. A levél alakú, három cseppalakkal ékesített kantárveretek kitűnő párhuzamai a gazdag balatonszemesi férfisírból kerültek elő. A leletet Berengár rex (888-915), majd imperátor (915-924) egy-egy érméje keltezi, Theophilos-II. Michael-Constantinos (829-842) negyedbe vágott arany solidusa kíséretében. Hasonló véreteket láthatunk a tarcali sír mellékletei között is. Ezeknek azonban megvannak a szélesebb változatai is, így inkább övvereteknek tarthatjuk azokat. Végül ugyanez a minta alkotja a kijevi szügyelődíszek palmettacsokrának a csúcsát. E szerteágazó párhuzamok közül szinte mindegyik a X. század első évtizedeire datálható, használóik a honfoglaló magyarság első két generációjának tagjai lehettek. Mint a későbbiekben látni fogjuk, a Kárpát-medence különböző pontjain fekvő sírjaik egy igen jelentős, északkelet-magyarországi ötvösműhely alkotásait őrizték meg napjainkig. A fentieket összegezve megállapíthatjuk: A három karosi temető mindegyikében nyugodott olyan harcos, aki véretekkel ékesített lószerszámot használt. Díszítményeik száma és jellege pontosan megfelel a többi méltóságjelvényük által meghatározott rangjuknak. Az I. temető szórvány veretének hajdani tulajdonosáról sajnos semmit nem tudunk. Hasonló a helyzet a II. temető két szórvány kantárrózsájával is. Amennyiben azonban sejtésünk, miszerint ezek a kirabolt 50. sírhoz tartoztak, helyes, úgy egykori gazdájuk a legelőkelőbb vezetők közé tartozhatott. Veretes lószerszámán, ezüstberakásos kengyelén kívül ezt sugallják megmaradt aranyozott ezüst övveretei, egyéb, pontosan nem meghatározható szerepű díszítményei (közülük néhány kantárveret is lehetett), valamint a szablyáját díszítő finom mívű, poncolt hátterű, palmettamintás aranyozott ezüst szerelékek töredékei. Nem elképzelhetetlen, hogy hasonló méltóságot viselt, mint a 11/52. és a III/ll. sírokban nyugvó társai, akik kétségtelenül a X. század első fele legrangosabb vezéreinek sorába tartoztak. Jellemző, hogy szügyelődíszek csak az ő felszerelésükhoz tartoztak, a náluk bizonnyal alacsonyabb rangú, 11/29. sírban nyugvó előkelő ilyeneket nem használhatott, csak* ezüstös kantárt. Az általunk részletesen vizsgált (a 11/50. sírral együtt) négy sír azonban más méltóságjelvényei révén is messze kiemelkedik a többi harcos sorából. Ez is arra utal, hogy véretekkel díszített lószerszámot a X. században a férfiak közül csakis a legrangosabbak használhattak. Nyilván ennek köszönhető, hogy igen csekély azon férfisírok száma a Kárpát-medence egészét tekintve is, amelyekből hasonló leleteket ismerünk. Mivel összefoglaló értékelésünk mindez ideig nem történt meg, rövidesen áttekintjük a rendelkezésünkre álló adatokat: 89 Rejholcova, M., 1974. Vll.t. 17. Az északi Kisalföldön mindeddig egyedülálló rozettás lószerszámos női sír más díszítményei is szerteágazó kapcsolatokat mutatnak: A rozettás készlet kisszíjvégéin látható kutyaábrázoláshoz hasonló Kenézlőn, Gádoroson, Tengelicen került elő, a kerek, életfát ábrázoló szügyelődíszek (vagy kantárrózsák?) pompás párhuzama pedig az egyik szakonyi női sírból és Visontáról. A körben forgó háromlevelű indát ábrázoló veret rokon darabja Hevesről származik. Mindezeknek keleti kapcsolatai is kimutathatók. Tankejevkán, Bolsije Tiganiban, Arhangelszkaja Gorogyiscsén: Mesterházy K., 1989-90. 238-241. 90 HampelJ., 1900. CIV. t. 2;KöltőL., 1990. 85-101.,4. kép 19. 91 Kiskunhalas-Bodoglár://affjpe//., 1902. 305-306; Gádoros 1. sír: FettichN., 1937. 102-104., XCÜ.t. 31-33. 92 Balatonszemes: Költő L., 1990. 85-101., 4. kép 8-15. A balatonszemesi sírban íjjal, tegezzel, veretes övvel felszerelt harcos nyugodott. Lószerszámát palmettás szügyelődísz és az említett 8 db levél alakú kantárveret ékesítette. Tarcal: Jósa A., 1895. 75-76; Ua.: Fettich N., 1937. 73-75., XLUI. t. 1-8; Akijevi lelet: FettichN., 1937. XL. t. 1-4. 371