A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

RÉVÉSZ László: Veretekkel díszített lószerszámok a honfoglalás kori női és férfi sírokból

ta a megfelelő megjelenést. Másrészt, az ezüst és a bronz puha fém, gyorsan kopnak, s e folyamatot nemcsak használatuk, de tisztításuk, karbantartásuk is siettethette. Nehezen lehetne az „öröklődés" esetén azt is megmagyarázni, hogy egyesekkel miért szálltak díszeik sírban, másokkal miért nem? Aligha feltételezhetjük, hogy a gazdag mellékletű temetkezésekben csupa kihaló nemzetség tagjait tisztelhetjük. A rozettás lószerszámot tartalmazó sírok a karosi II. temető középső és déli szárnyán helyezkedtek el. Kettő közülük szinte páros sírnak is tekinthető: A temető D-i végénél, a többi sírtól 10 méternyire találtuk a 13. sírt, a közvetlenül mellette fekvő 16. sírban pedig íjas, tegezés, harci baltás, veretes övvel is felszerelt férfi nyugodott a lovával. Központi helyen, a domb csúcsán kapott helyet a 49. sír. A mellette fekvő lovas férfisírban (50. sír) aranyozott ezüst övvereteket, szíjvereteket, és egy szablya palmettamintas, aranyozott ezüst lemezborításának töredékeit leltük. Körülöttük egy 6-8 méter sugarú körben más sír nem került elő. Mindkét férfi, s a 49. női sírt is kirabolták. A bolygatás azonban a lócsontokat egyik esetben sem érintette. A sírrablás ténye már csak azért is figyelemre méltó, mert hasonló jelenséggel a temető más részein nem találkoztunk. E kérdésre a temető részletes elemzése során még visszatérünk, most csupán annyit jegyzünk meg: A bolygatás - az előkerült mellékletek alapján - minden bizonnyal a legkorábbi sírokat érintette. A további két, rozettás lószerszámdíszeket tartalmazó temetkezés egymás mellett feküdt, közvetlenül a vezéri (52.) sírtól K-re, mintegy annak a lábainál. Noha antropológiai, kémiai vizsgálatok híján a köztük lévő rokoni, esetleg házastársi kapcsolatot nem tudjuk egyértelműen bizonyítani, a sírjaikban lévő tárgyak alapján összetartozásuk több, mint valószínű. A tágabb, a temető többi részétől elkülönülő csoport sírjai két sorba rendeződtek (52-61. sírok), közülük a női sírok (53., 54., 56., 58) félkör alakban veszik körül a vezér nyughelyét. A két, rozettás lószerszámmal elhantolt mellett (53., 56.) előkelő lány vagy asszony nyugodhatott a szántás által erősen roncsolt 54. sírban is, hiszen lovát is vele temették, ékszerei közül pedig vastag ezüst karperece és egy szíjveret is ránk maradt. Az 58. sír egy házi szolga maradványait takarta, az igen idős, fogatlan és szokatlanul alacsony (135 cm!) nő mellett csak egy szarvasmarha combcsontját leltük. Az 56. és az 58. sírok között egy 3-4 éves gyermek csontjai láttak napvilágot, viszonylag gazdag melléklettel: 3 db nagyméretű dudoros üveggyöngy és egy bronz csörgő került elő innen. A csoportot északról három lovas harcos sírja zárta le (59-61. sír). Közülük kettő veretes övet, a 61. sír harcosa véretekkel díszített zárószíjú tarsolyt is hordott. Az imént röviden bemutatott sírokban lelt tárgyak rendkívül sok szállal kapcsolódnak egymáshoz. A rozettás készletek közötti átfedésekről fent már szót ejtettünk, így arról is, hogy az 53. sírban nyugvó nő veretkészletének egyik elveszett darabját egy ugyanolyannal pótolta, mint amivel az 56. sírba temetett asszony szerelte fel a lovát. A csizmájukat ékesítő levél alakú, háromágú veretek formailag tökéletesen megegyeznek, csak az 56. sírban találtak valamivel nagyobbak. E sír háromszög alakú lábbelivereteivel tökéletesen megegyező kis veretet forrasztottak az 57. (gyermek) sír bronz csörgőjének a tetejére másodlagosan. Végezetül ugyanilyenek díszlettek a 61. sír tarsolyának zárószíján is, csak azok hátoldalára 2-2 szegecset forrasztottak. Övének kapcsolószíjára vagy függesztőszíjaira olyan szív alakú kis véreteket illesztettek, amelyek közül kettő pontos párja az 52. sírban lelt kantárdíszeknek, másik kettő pedig az ugyanott talált szablya függesztőszíján lévő véreteknek. Ezek párjára az 54. sírban is ráakadtunk. Szoros szálak fűzik e csoporthoz a három karosi temető más rangos sírjait is. Az imént tárgyalt kis szív alakú veretek pontos mása ismert az 50. sírból is, s ennek kisszíjvége azonos az 52. sír valamennyi kisszíjvégével. További egyezések: A n/52. sír készenléti íjtartó tegezének és nyíltartó tegezének háromágú, karélyos vereteihez hasonlóval 37 Dienesl., 1978. 116. 359