A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

RÉVÉSZ László: Veretekkel díszített lószerszámok a honfoglalás kori női és férfi sírokból

szerelték fel a 11/11. sír íjtegezét, valamint a 11/49. sír nyergét. Ez utóbbin lukvédőként szerepeltek, természetesen szegecs helyett a hátoldalukon szeggel ellátva. E sír másik, szintén háromágú, de levél alakú lukvédőjének mása is a ül/11, sírból ismert. A III/ll. sír csatjának párja a 11/61. sírban feküdt. A fentiekben már rámutattunk a 1/12., 11/49. és 11/53. sírok rozettás lószerszámdíszei közti összefüggésekre is. Az 52-61. sírok alkotta csoport tárgyainak e rendkívül sokrétű összefüggései, átfedései egykori tulajdonosaik igen szoros kapcsolatát mutatják, a leletek által meghatározott relatív kronológia pedig arra utal, hogy használóik nagyjából azonos időben jutottak díszítményeikhez, s igényeiket ugyanaz a műhely elégítette ki. Részletes antropológiai eredmények híján is, aligha tévedünk nagyot, ha e csoportot az 52. sírban nyugvó vezér házanépének tartjuk, mely családtagjait, közvetlen rokonait (vagy csak kísérő harcosait) és háziszolgáját foglalta magában. A leletek által elénk táruló összefüggések rámutatnak a három temető más vezető családjaival (vagy a család másik ágaival?) való kapcsolatokra is (1/12., 11/49., 50., III/ll. sírok). Átfedések ugyanis csakis ezekkel mutathatók ki, a temetők más sírjaival, csoportjaival ilyen kapcsolatnak a leghalványabb jele sincs. Jóllehet, azok ékszerei, ruhadíszei is készülhettek ugyanabban a műhelyben, a vezérek és háznépük ékítményeivel megegyező tárgytípusokat ők nem használ(hat)tak. Jellemző, hogy a II. temetőben az övveret alakú lószerszámdíszek annak északi sírcsoportjában kerültek elő, teljen elkülönülve a rozettás veretes sírokat magában foglaló déli és középső szárnyától. Jóllehet úgy tűnik, a fenti gondolatmenet kifejtésével már látszólag túlléptünk a rozettás lószerszámos sírok kérdéskörén, e kérdéseket e helyütt mégsem kerülhettük meg. Szakirodalmunkban az elmúlt évek során ugyanis hangsúlyozottan felmerült a rozettás lószerszámdíszeket használó nők társadalmi beosztásának kérdése, ül. az a probléma, hogy milyen mellékletű férfisírok sorolhatók melléjük. Mesterházy Károly szerint a rozettás temetkezések egy-egy nemzetségfő szállására utalnak, amit az is bizonyítana, hogy néhány tájegységet leszámítva, elterjedésük az egész Kárpát-medencében viszonylag egyenletes. A fent elmondottak fényében aligha tartható az a nézet, mely szerint még a rozettás sírok leggazdagabbjai (pl. Balotaszállás) sem sorolhatók a vezéri temetkezések mellé. A karosi vezér házanépéhez tartozó két asszony szerény és nem túlságosan értékes bronz lószerszámdíszeket használt, s ékszereik sem számítanak a korszak kiemelkedő jelentőségű leletei közé. Felvethető lenne persze az is, hogy minden, imént ismertetett megfontolás ellenére sem ezek (vagy valamelyik közülük) voltak a vezér asszonyai. Ez esetben azonban csak a még szerényebb mellékletű női sírok maradnának számba vehető lehetőségként. Az egész temető nemesfémekben leggazdagabb viseletű női sírjai ugyanis azok, amelyekben véretekkel ékes lószerszám is volt. E tény jószerével az egész Felső-Tiszavidék X. század első felére keltezhető többi temetőjére is igaz. Azt kellene tehát feltételeznünk, hogy e vidéken a vezérek mellé sorolható asszonyok sírjai még nem kerültek elő, vagy hogy feleségüket valamüyen rejtélyes oknál fogva a Duna-Tisza közén hantolták el. Úgy vélem tehát, hogy helyesebb a valós tényekből kiindulni, s a vezérek, de a náluk alacsonyabb rangú vezetők feleségét is a rozettás lószerszámot használó nők között ke38 Hasonló, de valamivel kevésbé rangos család nyugodhatott a gádorosi, szakonyi temetőkben: Fettich N., 1937. 102— 104; Dienesl., 1972. 13-14., 26. 39 Nem vehetjük teljesen bizonyosnak, hogy a H/49, és 50. sírok a tárgyalt csoporttól különálló egységet alkottak-e, vagy annak részei voltak. Mivel e temetkezések a domb csúcsán helyezkedtek el, ahol az erózió a legerősebb volt, elképzelhető, hogy voltak köztük gyermek, de akár felnőtt sírok is, melyek a szántás során nyomtalanul elpusztultak. Erre utalhatnak talán a H/55, sír szinte teljesen elpusztult, csekély maradványai is. 40 Mesterházy K., 1980. 70-143. Véleménye szerint a rozettás lószerszámot használó nők nem a leggazdagabb sírok, náluk a kéttagú csüngős ruhaveretekkel elhantoltak előkelőbbek lehettek: Uo. 96. 41 Uo. 96. 360