A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

HORVÁTH Attila: Honfoglalás kori sírleletek Bács-Kiskun megyéből

HONFOGLALÁS KORI SÍRLELETEK BÁCS-KISKUN MEGYÉBŐL HORVÁTH M. ATTILA Ha létezik olyan tudományág, amelyre valóban ráillik az a közhely, hogy forradalmi változásokon ment keresztül az elmúlt néhány évtizedben, az a magyar honfoglalás kora, illetve annak tágabb környezete, a népvándorlás kor történetének kutatása. A kutatás kezdetei óta, ugyanis szinte egyetlen olyan megállapítással sem találkoztunk, eme szakterületen, melyet ne cáfolt volna meg a rendületlenül előrehaladó tudomány. Az „örök nomád", nyomorúság táplálta, egymást szakadatlanul követő rablóhadjáratai éppúgy a múlt panoptikumába kerültek, mint dicsőséges eleink ezüsttarsolyos fényes világa, melyben „szolgája nem volt magyar a magyarnak". Ami pedig megmaradt, az néhány, jól körülhetárolható civilizációt hordozó nép leletanyaga, amelyből lassanként bontakozik ki minden történelmi kutatás tárgya, egy sajátos emberi társadalom. Jelen dolgozat szerzője a honfoglalás kor Bács-Kiskun megyei leletanyagának értékelését tűzte ki céljául, azonban az anyag komplexitása miatt meg kellett elégednie egy áttekintő jellegű összefoglalással. A munka sikeres elvégzéséhez számos kutató nyújtott hathatós segítséget. Támogatásukért ezúton szeretnék köszönetet mondani. Elsősorban Biczó Piroskának, Horváth Attilának, Cs. Sós Ágnesnek és H. Tóth Elvirának, akik az általuk kiásott, a témába illeszkedő lelőhelyek anyagait feldolgozás, illetve publikálás céljaira átadták. Továbbá Bóna Istvánnak, Dienes Istvánnak, Kiss Attilának, Mesterházy Károlynak, Selmeczi Lászlónak, V. Vadász Évának és Vékony Gábornak, akik az anyaggyűjtés során felmerült problémáimmal kapcsolatban számos rendkívül hasznos tanáccsal és kiegészítő adattal láttak el. A Duna-Tisza közén, s ezen belül Bács-Kiskun megyében, jelentős honfoglalás kori leletek találhatók. Nógrádtól lefelé a Vajdaságig - többé-kevésbé arányos felosztásban mindenütt fellelhetőek a magyarság X. századi betelepülésének emlékei. Jóllehet Bács-Kiskun megye honfoglalás korának kutatása egyidős a magyarországival, a feltárások szinte sohasem tudatos kutatások eredményei voltak. Már a múlt század utolsó harmadától kezdve jellemző volt a nagyarányú vasút-, és útépítések következtében előkerült leletek leletmentés-szerű ásatással, illetve műgyűjtőktől, találóktól való megszerzése, vásárlása. Fontos, nem elhanyagolható tényező a vidék földrajzi és geomorfológiai sajátossága is. A területen lévő futóhomok az évszázadok alatt ugyanis több ízben átalakította a táj arculatát, egy helyen méteres dombokat emelve a sírokra, míg másutt pedig még a lepelhomokot is lefújva hozta felszínre azokat, illetve egy részüket. A lelőhelyek nagy része a századelő, filoxera utáni, illetőleg a II. világháború utáni időszak nagy szőlő és gyümölcsfa telepítései, valamint a nagyarányú gépesített agrártevékenységhez „elengedhetetlen" nagytáblák kialakításának eredménye. A hatvanas években mintegy 45 000 holdnyi területen végeztek szőlőtelepítéseket. Á munka erőltetett üteme miatt az esetleges régészeti lelőhelyekről (jó esetben) csak az évekkel későbbi művelésváltás321