A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/2. (1993)

SIMON László: Adatok a szablyák kialakulásáról

ADATOK A SZABLYÁK KIALAKULÁSÁRÓL SIMON LÁSZLÓ A szakirodalom szerint a szablya olyan kisebb-nagyobb mértékben ívelt közeiharci vágófegyver, amelynek pengevégét kétélűre köszörülték, markolatát pedig kissé a hosszabbik vágóéi felé hajlították. E jellegzetesen lovasnomád fegyver kialakulásának kronológiai meghatározásánál döntő tényező az, hogy a 670 körül a Kárpát-medencébe, illetve a Duna deltájától délre települt sztyeppéi eredetű népcsoportok már ezt használták. Létrejöttének színtere a már kialakult fegyver legkorábbi példányai lelőhelyeinek tanúsága szerint csak tág határokkal állapítható meg az Altáj-hegység vidékétől a Fekete-tenger mellékéig húzódó sztyeppéi sávban. Bálint Csanád az általa közölt 7. század 2. harmadára keltezhető észak-iráni kardok alapján a Szasszanida Irán kaukázusi vagy közép-ázsiai határával szomszédos vidékre szűkítette le ezt a területet. A szóban forgó iráni fegyvereken ugyanis a szablyák kialakulása felé mutató tipológiai jegyek figyelhetők meg, nevezetesen az enyhén görbülő penge és markolat, a keresztvas gömbös végű kialakítása, valamint a markolaton feltűnő ujjtámasz. A lokalizálás kérdésében még konkrétabb Bóna István, aki az ún. közép avar kori vezérsírok közé tartozó, 7. század utolsó harmadából származó ozorai temetkezés szablyáját és annak közvetlen rokonait Közép-Ázsiában kialakult típusnak tartotta az ottani (afrasziabi), 7. század 2. feléből származó freskóábrázolások alapján. Véleményem szerint azonban egy harmadik terület is szóba jöhet. Tudniillik az enyhén ívelt penge és a gömbös végű keresztvas, sőt még a fokéi is kimutatható a 7. század 1. felére vagy 1-2. harmadára keltezhető kárpát-medencei korai avar kardokon. Következésképpen ezek a leletek is tükrözik a szablyák kialakulásának tendenciáját, tehát e közeiharci fegyver létrejötte színterének felkutatásakor a korai avar szállásterületet is figyelembe kell venni. Erre a nézetre 1985-ben jutottam, amikor az összes hozzáférhető korai avar kardot vizsgálva a fegyverek belső arányai módosulásának, változásának okát kerestem. Eredményeim rövid summáját a nagykőrös-szurdoki kard ürügyén közöltem egy 1987-ben Nagykőrösön megjelent tanulmánykötetben. Ugyanebben az évben Némethi Mária a korai avar lovastemetkezésekről készített szakdolgozatában* Szentpéteri József pedig az avarság fegyveres rétegéről írott kandidátusi disszertációjában - hivatkozva az egy évvel korábban megvédett bölcsészdoktori disszertációmra - arra hívta fel a figyelmet, hogy már a korai avarok is használhattak szablyát. E két kézirat ismeretében Bálint Csanád felvetette a kérdést: „...a Keleten talált szablyák egyszerű konvergencia révén, azaz helyi 1 Bálint, Cs. 1978. 184. 2 Merpert.I.J. 1955. 166. 3 Kovács L., 1978. 4 Bálint, Cs. 1978. 183-186. 5 BónaL, 1982-1983. 112. 6 SimonL., 1987. 81. 7 Azóta átdolgozott formában megjelent: Némethi M.-KLima L., A korai avar korszak etnikai problémái. A részleges lovastemetkezések eredete. JAMÉ XXX-XXXH (1987-1989) 173-244. 8 Szentpéteri J., 1987. 47^19., 47. j. 171