A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

HÁLA József: A sárospataki „francia malomkő”

A SÁROSPATAKI „FRANCIA MALOMKŐ HÁLA JÓZSEF Bevezetés Magyarországnak talán a legrégebbi és az egyik legjelentősebb malomkőfaragó központja Sárospatak volt. A XV. századtól (adatokkal bizonyíthatóan

1

) művelt Megyer-hegyi-bánya (amely „.. köveinek minősége, elterjedtsége révén csaknem olyan hírnevet szerzett Sárospataknak, mint a szellemi kultúra terén kollégiuma."

2

) a XX. század elejéig, Egey Antal szerint 1907-ig

3 működött.

4 E bányában a kemény, de jól faragható kvarcitból egy darabból készítették a malomköveket.

5 A XIX. század közepén új fejezet kezdődött a sárospataki malomkőgyártás történetében: 1859-ben a Botkői-bányában, majd 1864-ben a Király-hegyi-bányában

6 fejtett kvarcitból elkezdték a több darabból álló, ún. „francia" malomkövek készítését. A „francia modorú" malomkövek gyártása több, mint egy évszázadon át tartott, dolgozatomban ennek vázlatos történetét, a készítés technikáját és az ilyen malomkövekkel való kereskedés jelentőségét szándékozom bemutatni a vonatkozó irodalom és helyszíni adatgyűjtéseim alapján. Adatközlőm Sárospatakon 1986-ben Pásztor Gyula (1927), 1991-ben és 1992-ben pedig Király Sándor (1920) volt. Szíves segítségükért mindkettőjüknek ezúton is köszönetet mondok. Különösen Király Sándornak, aki a malomkőkészítésben három évtizeden keresztül (1951. január 3-tól 1980. április l-ig dolgozott malomkőfaragóként és 17 évig brigádvezető volt) megszerzett tudását és tapasztalatait osztotta meg velem. 1. Gulyás J., 1933. 116., Bakos J., 1950. 28-29., Takács B., 1967. 256., Egey A., 1980. 1., Viga Gy., 1990. 66. 2. Román J., 1963. 99. 3. Egey A., 1980. 24. 4. A kb. 40-50 m mély, 150 m hosszú és 50 m széles (Frisnyák S., 1985. 96.), 1 hektár 765 m

2 (Fogarasi L., 1983. 79.) területen fekvő bányában összegyűlt csapadékvízből kis tó keletkezett. Földtani, ipartörténeti és idegenforgalmi értékeire való tekintettel Román J., (1963) rendbehozását és kiépítését javasolta. A „tengerszem"-et a Borsod Megyei Tanács 1978-ban védetté, természetvédelmi területté nyilvánította {Fogarasi L., 1983. 79.), amelynek környéke ma is kedvelt kirándulóhely. V. ö. még: Lázári, 1977., Hegyi J., 1980., 1983., Fogarasi L., 1981. 156-159. 5. A Megyer-hegyen több évszázadon keresztül folytatott malomkőkészítésről lásd pl.: Benczúr M., 1847. 11., Ballagi G., 1895. 183-184., Gulyás J., 1933. 116., HanuszikJ., é. n. [1936] 23., Oláh 3., 1965. 510., Román]., 1965/a. 154., 156., 159., 170., 172., Lázári., 1911., Frisnyák S., 1978. 119-120., 1983. 132-134., 1985. 96., Kolaj L., 1981. 3., Hegyi J., 1983. 10., Hála J., 1985. 985-989., Viga Gy., 1990. 66-67., HőgyeL, 1991. 77-78., és különösen: Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle 1898. 11-16., Visegrádi J., 1909/a. 23-29., 1909/b. 23-29., Bakos J., 1950. 28-32., 1951. 171-172., Román J., 1963., 1965/b. 12-20., Takács B., 1967., Egey A., 1980. 1-26. A sárospataki malomkőkészítés történeti és néprajzi vonatkozásai további kutatásának fontosságára hívták fel a figyelmet: Román J., 1965/b. 20., Egey A., 1980. 25., Hőgye /., 1991. 77., 78. 6. Láczay Szabó K., 1864/a. 2., x. 1864. 231. 485