A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)
DOBÁNY Zoltán: A környezetátalakító munkálatok hatása a taktaközi települések 19. századi földhasznosítására
A KÖRNYEZETÁTALAKÍTÓ MUNKÁLATOK HATÁSA A TAKTAKÖZI TELEPÜLÉSEK 19. SZÁZADI FÖLDHASZNOSÍTÁSÁRA DOBÁNY ZOLTÁN A területfelhasználás módjának analízise - Berényi I. szerint (1980) - két problémacsoportra bontható, a termő- és a nem termő terület vizsgálatára. A termőterület a mezőgazdasági területet, az erdőt, a nádast és a halastavat foglalja magába, a nem termő terület pedig a művelés alól kivett területet. E dolgozat néhány taktaközi település területfelhasználásának sajátosságait igyekszik feltárni a történeti földrajz kutatási módszere és feldolgozási koncepciója alapján. A történeti földrajz kutatási módszereit vizsgálva célszerűnek látszott az ún. komparatív (összehasonlító) módszert alkalmazni, bár ez némi nehézséggel járt együtt. A problémát az okozta, hogy a vonatkozó szakirodalmakban a Taktaköz határait az elmúlt évtizedekben eltérően értelmezték. Kiséry L. „A Taktaköz vízrajzi kérdései" című, 1962-ben megjelent tanulmányában 209,46 km 2ben határozta meg a terület nagyságát. Frisnyák S. (1967) szerint területe 46542 kat. hold, ami megközleítőleg 267,2 km 2-nek felel meg. Borsy Z. (1969) ezt az értéket 300 km 2-ben állapítja meg „A tiszai Alföld" c. könyv Taktaközzel foglalkozó fejezetében. Valószínű, hogy az egyes szerzők nem azonos határokat használtak a terület nagyságának megállapításakor, és a történelmi Taktaköz határa így mindinkább eltolódott DNy-felé. A szerzők által meghatározott területi értékek közötti eltérés közel 100 km 2 , ami az összehasonlító módszer alkalmazását igen megnehezíti, sőt kétségessé teszi. Nem kis nehézséget okoz a peremterületeken fekvő települések és azok bizonyos határterületei hovatartozásának eldöntése sem. A kutatás során összegyűjtött adatok azonban egyre nyilvánvalóbbá tették, hogy azok a települések, amelyek teljes határukkal a vizsgált térségben fekszenek, természetföldrajzi adottságait és társadalmi-gazdasági fejlődésüket tekintve lényeges különbségeket mutatnak, a peremi településekhez viszonyítva (pl. Taktaszada, Taktaharkány, Tiszalúc). Bél M.-Schemberger F. „Szabolcs megye a XVIII. században" című munkáj ukban így j ellemzik, s egyben határolj ák körül a Taktaköz területét: „Takta. A Tiszának ez a sekély nyugati ága, tespedő vize a Zempléni patakokkal nevekedik... Az általa körülvett tájat Taktaköznek nevezik, és néhány faluval mint Tiszaladány, Tardos, Csobaj, Báj, Prügy és Taktakenéz jeleskedik." E községek sajátos fekvéséből adódó, a peremi településekétől eltérő fejlődése, valamint az a tény, hogy a földhasznosításra vonatkozó igazgatáshatáros adatok egyértelmű összehasonlíthatósága csak a Bél M. által is említett „belső fekvésű" települések esetében vezethet kiértékelhető eredményre, indokolta azt a döntést, hogy a térség vizsgálata e hat községre terjedjen ki. (Eleget téve így a komparatív módszer által támasztott legfontosabb követelményeknek is.) Ezek a falvak az egykor vízzel elöntött területen belül találhatók, alapvetően hasonló a múltjuk, s területük sem változott lényegesen (pl. 1865-ben 114,2 km 2 , 1990-ben 119,45 km 2 ). Valószínűleg nem követek el nagy hibát, ha e hat községre vonatkozó megállapításokat a vizsgált terület közvetlen környékére is vonatkoztatom, mert a települések fejlődésükkel és a létrejött változá395
