A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

DOBÁNY Zoltán: A környezetátalakító munkálatok hatása a taktaközi települések 19. századi földhasznosítására

sokkal együtt alapvetően jól reprezentálják mikrotérség (a hat község) tágabb környezetében bekövetkezett változási tendenciákat is. A kutatás során a történeti földrajz speciális forrásait igyekeztem felhasználni. A Taktaköz múltbeli állapotának rekonstruálását a levéltári forrásmunkák, földrajzi leírások, helynevek, dűlő (határ)nevek, vízrajzi nevek, régi kéziratos térképek, statisztikai adatok elemzése, valamint a terepbejárás tette lehetővé. 1. A mezőgazdasági termelést befolyásoló természetföldrajzi tényezők A Taktaközt keletről és délről a Tisza határolja, nyugatról a Harangod alacsony, dombsági jellegű tája, északról a mezőzombori párkány sík és a Tokaji-hegy. Területének túlnyomó része folyómenti hullámtér, öntés földekkel, ligeterdő-maradványokkal. Domborzattípusát tekintve nagy része ártér, kisebb része alacsony, ármentes, illetve enyhén hullámos síkság. A felszínt számtalan medermaradvány és hordalékkúproncs teszi változatossá. Mai arculata apleisztocén-holocén folyamán alakult ki, formálásában döntő tényező a víz és a szél volt. Morfológiailag egyszerű felépítésű, domborzati mikro formákban azonban gazdag. A domborzat fejlődését elsősorban a vízrajzi változásokat nyomon követve célszerű feltárni. Ezt indokolja az is, hogy alapvetően a víz alakította-formálta a felszínt, és a talajtakaró, valamint a növényzet sajátosságait is jelentős mértékben a víz határozta meg. A Taktaközt elsősorban a medrét gyakran változtató Szerencs-patak, valamint a Zempléni-hegységből lefutó vízfolyások és az időnként ezen a térségen átfolyó TapolyOndava töltögették (Borsy Z. 1969). A lerakott pleisztocén üledék a 30-150 m vastagságot is elérte, s a felső része túlnyomóan folyóvízi homokból, ül. iszapos homokból állt (Rozlozsnik P. 1937, Miháltz I. 1953). A felsőpleisztocén felszínből az ÉK, ÉÉK-i munkaképes szelek futóhomokot fújtak ki, s azon később ÉÉK-DDNy-i, illetve ÉKDNy-i irányban hosszan elnyúló szélbarázdák, garmadák és maradékgerincek jöttek létre. E formákon idővel löszös homok-, homokos lösz- és lösztakaró képződött. A szubboreális, szubatlantikus fázis határán megjelenő Tisza jelentősen átformálta ezt a maitól lényegesen különböző felszínt. Oldalazó erózióval csaknem az egész futóhomok-területet elpusztította, miközben hatalmas kanyarulatokat fejlesztett. A letarolt homoküledékek helyére - mellékfolyóival együtt - finom szemű üledéket, elsősorban agyagot és iszapot rakott le, s ezzel egyidőben megindult az új folyóhát épülése, valamint a Taktaközt évszázadokon át jellemző vízhálózat kialakulása is. Borsy Z. szerint a Taktaköznek ma mindössze 6%-át foglalja el a löszös üledékkel fedett futóhomok. A víz- és hőellátottság alapán a Taktaköz a mérsékelten meleg száraz éghajlati körzethez tartozik. Klimatikus viszonyai biztosítják mindazokat a feltételeket, melyek a gazdálkodás eredményes végzéséhez szükségesek. A vízrajzi adottságok alapvetően meghatározták a terület talajtakarójának kialakulását is. Az egyes talajtípusok létrejöttében az időszakos, vagy állandó túlnedvesedés játszott szerepet. Ennek következtében legnagyobb területet az öntés-, illetve a réti talaj különböző változatai borítják. A korábban is ármentes térszín talaj földrajzi képe bonyolultabb, s bár az egyes talajféleségek nem foglalnak el nagyobb területet, gazdasági jelentőségük a szántóföldi növénytermesztés szempontjából fontos. A Taktaköz az egyes talaj féleségeket tekintve nem rendelkezik optimális adottságokkal. Szántóinak zöme a termőhelyi értékszám alapján 31-40 pontos, a művelt terület kataszteri tiszta jövedelem átlaga 9-14 K/ha között változik. 396