A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

T.NÉMETH Annamária–NÉMETH Gábor: A szikszói református egyház úrasztali edényei

Kiterjedt irodalmi munkásságához köthető az első latin-magyar szójegyzék összeállítása is. Károli Gáspár és Mohi Ferenc mellett aláírója volt a szikszói zsinat ügyében Schwendli Lázárhoz írt levélnek. (Egri Lukács ellen 1568-ban vitairatot is megjelentetett.)

12 Ugyancsak a helyi református egyház feljegyzései őrizték meg Lonchaeus Szikszai Pál emlékét, aki állítólag Zrínyi Miklós prédikátoraként 1557-ben a Mura vize környékén lévő településeket reformálta.

13 Az 1608-ban Szepsiben elhunyt Siderius Szikszai János a környékbeli egyházakban tevékenykedett (Kassa, Tarcal, Szepsi). Kisded gyermekeknek való katekizmusa 1597-től a XVIII. század végéig több tucat kiadást ért meg s sokhelyt hivatalos tankönyvnek számított.

14 E századból említhetjük még a Hegyalja több településén is működő Somosi Petkó Jánost, aki 1647 után Szikszón viselte a rektori tisztséget, innen külföldi tanulmányútra ment, ahonnan visszatérve 1656 elején újra Szikszón találjuk, irodalmi munkássága szintén követhető. A puritánus irányzat híve volt Tolnai Szabó Mihály, aki 1673-1674-ben itt volt lelkész, nézetei miatt kellett elmenekülnie a vidékről. Több prédikációs könyv szerzője, a kor két jeles prédikátorára, Tofeus Mihályra és Nagyari Józsefre is hatást gyakorolt. A puritánizmus követője volt Szikszai Benedek, egy időben pataki senior.

15 A virágzó mezővárosi egyházközség jövedelmei a hegyaljai mezővárosbeliekéhez hasonlóan főként a szőlőművelésből és a bortermelésből származtak. A Péntek György prédikátor 1596. február 11-i vizitációja alkalmával összeírt javadalmak alapján az egyházi személyek és az eklézsia, skóla ellátását elsősorban a szőlők és kocsmáitatás fedezte.

16 A XVII. században már két lelkésze (főprédikátor és káplán), saját egyházi elöljárósága volt, amely a protestáns mezővárosok egyházi és világi önkormányzataira oly jellemző módon meglehetősen szorosan összefonódott és a nagyszámú helyi kisnemesség kezében összpontosult. 1694-ben új egyházi jegyzőkönyvet, protokollumot nyitottak, amelynek első jelentősebb bejegyzése az 1695. október 6-i „szikszai három státuszbeliek, úgymint praedikátori, nemesi és polgári rendbül valók" közös gyűlésén hozott statútumokat tartalmazza.

17 Ezekben döntöttek „az ecclesiában levő gondviselőknek", úgymint főkurátor, vicekurátor, két egyházfi, választásáról, feladatairól, esküszövegéről és a mellettük működő egházi önkormányzat - konzisztórium - szervezetéről. Majd az újonnan megválasztott egyházfiak, mint gondviselők számára lajstromba vették a „szent eszközöket", azaz az úrvacsora és a keresztelés szertartásánál használt edényeket és textíliákat. A 35 tételből álló inventárium a mezővárosi református egyházi készletek kivételesen gazdag felsorolását adja. Tíz ötvöstárgyat, 7 ónedényt említ, amelyek nagy része napjainkban is fellelhető, illetve a következő század folyamán újakkal bővült. Végül a textíliák azóta sajnos már nyomtalanul elenyészett szép sorozata (17 db) következik. Nincsen már meg a „fekete márványkőbül való" nyolcszögletű úrasztala sem. (Lásd Függelék 1. sz.) 12. Zoványi: Lex. 411., 601., Horváth J. i. m. 328., 347., A sárospataki református kollégium i. m. 18. s köv., Károlyi Gy. H. i. m. 15., Szikszó, protokollum 2. Károlyi Gáspár a gönci prédikátori, m. 147-155. 13. Szikszói, protokollum 2., Ennek alapján idézi: Károlyi Gy. H. i. m. 15. 14. Szikszó, protokollum 2., Károlyi Gy. H. i. m. 15., Zoványi: Lex. 542-543., Horváth J. i. m. 326. 15. Szikszó, protokollum 17., Zoványi: Lex. 550., Nagy Géza: Fejezetek a magyar református egyház 17. századi történetéből. (A Ráday Gyűjtemény Egyháztörténeti Tanulmányai. Szerk.: Benda Kálmán) Budapest, 1985. 62., 205., 209. 16. Szikszó, protokollum 6-10. A szikszói adatokat közli: Bíró Antal: Szikszó 1800-ig. Kivonatok a reform, egyház jegyzőkönyvéből. Magyar Protestáns Egyházi és Iskolai Figyelmező 1870. 434-457. 17. Sárospatak, Tiszáninneni Református Egyházkerület Levéltára. A szikszói ref. egyház levéltára. Egyházi protokollum, 1694-1819. 1-6. 149