A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

VIGA Gyula: Néprajzi jegyzetek Kazincbarcikáról (Különös tekintettel az életmód és az árucsere folyamataira)

Megtermett a gyümölcs a pálinkának is, főleg a szilvát szedték össze erre a célra. A pálinkát a háború előtt Sajókazincon főzték egyes környező falvak lakói is. Nagy hagyománya volt falvainkban a kendertermesztésnek és -feldolgozásnak.

65 „A két háború közt az asszonyok még mind szőttek-fontak. A szátyfa egész télen dübögött, főleg ahol fiatal, eladó lány volt! A végvásznakat bevitték Miskolcra, s ott adták el."

66 Nincs lehetőségem arra, hogy valamennyi, falvainkból kimenő és oda beérkező anyagfajta és áruféleség útját nyomon kövessem, kapcsolatait feltárjam. Utalni kell azonban még - a népi építészet anyaghasználatának lokális kötődései maitt - az építőanyagok beszerzésére, mert falvaink a két világháború között e vonatkozásban is a polgárosodás sajátos „átmeneti" jellegét képviselik. Az első világháború után általános, két sor tégla egy sor vályog faltechnikát az 1930-as években a téglafal váltja fel. Amíg korábban lényeges szerepe volt az építkezésben a cigányok által helyben, a Sajó-parton vert vályognak, addigi helyét a Mályiból, ritkábban PutnokróX vásárolt tégla vette át. (Kisebb téglaégető üzem helyben is volt a Lichstein-birtokon.) A faanyag nagyobb része helyben kikerült az erdőből, de szerepet kaptak az építőanyag-ellátásban Sajószentpéter és Miskolc fatelepei is. Jelentős haszna származott a gazdák egy részének a két világháború között a szén értékesítéséből is. A bányák éves termeléséből 5-6% juttatást (terráneumot) kaptak azok a gazdák, akik földje alatt a bányafejtések húzódtak. Ennek egy részét a gazdák pénzben kapták meg, gyakran az adójukba utalva, Ül. beszámítva, más részét szénben kapták. 40 holdas adatközlőmnek volt olyan éve, amikor 2,5 vagon szenet kapott a bányaüzemtől. Néhány fogatos gazda ezt a szenet Miskolcra hordta be eladni. Olyanok is voltak, akik pénzért vették meg a szenet, s Miskolcon jelentős haszonnal tudták eladni. (Az 1930-as években 2,30-2,70 pengő volt egy mázsa szén, ez Miskolcon már 4-4,50 pengőt ért.) Miskolcon a szenet a Tetemvárnál adták el, ahol nagy fapiac is működött. A vevő előleget adott, megmondta, hogy a fuvaros hová vigye a tüzelőt, s a vételár többi részét a lepakolásnál fizette ki. De ha már Diósgyőrbe kellett elvinni a rakományt, akkor több fuvardíjat kértek érte. Bár a Sajó-völgyi vasútvonal 1875-1881 között történt kiépítése (Miskolc-Ózd vonal 1872-ben, Kazincbarcika-Rudabánya 1912-ben) rendkívül jelentős hatást gyakorolt a régió gazdasági életére, s új lehetőségeket teremtett az iparfejlődés, a társadalmi munkamegosztás, nem utolsósorban a Felvidék-Alföld nagytáji kapcsolatai számára,

67 a paraszti áru szállításában nem kapott a vasút lényeges szerepet. Természetesen a foglalkozási struktúrára, infrastruktúrára, nyersanyagtermelésre és -feldolgozásra gyakorolt hatása közvetve befolyásolta a tradicionális kultúra egészét, legfőképpen az életmódstratégiák formálásával. A mezőgazdálkodás termelési folyamatait kiszolgáló lovas-, ökrös- és tehénfogatok bonyolították a távolsági szállítást is, önálló fuvarosréteg falvainkban nem alakult ki. Csak a II. világháborút követően váltott ipart néhány fogatos, de elsősorban a városon belüli szállítás bonyolítására (TÜZÉP, szénosztályozó, boltok stb.). A bányák és ipartelepek általában saját, alkalmazott fuvarosságot foglalkoztattak,

68 a jelentős hagyományú Sajó-völgyi fuvarozásban - Trianont követően - a barci65. Berente 1770-es urbáriuma szerint a jobbágycsaládok a kenderföld után 1 zsákot és 2 darab fonalat voltak kötelesek adni földesuruknak. BMÁL. Acta Pol. XXII. I. 324. 66. Sgy. Barczikay István 68 éves.; A Borsod megyei vászonkereskedelemhez: Dobrossy IstvánFügedi Márta: A kendermunkákhoz kapcsolódó árucsere Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. Balassa Iván-Újváry Zoltán (szerk.): Néprajzi tanulmányok Dankó Imre tiszteletére. Debrecen 1982. 395-405. 67. Frisnyák i. m. 141., 154., 301. 68. Vö.: Sárközi Zoltán: A Vasgyár és a szénbányászat tájátalakító hatása és a település fejlődése. Berend T. Iván (szerk.): Az Ózdi Kohászati Üzemek története. Ózd 1980. 93. 534