A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

NAGY Olga. A népi „tudományosság” természete

A NÉPI „TUDOMÁNYOSSÁG" TERMÉSZETE NAGY OLGA Lehet-e népi tudományosságról, akárcsak idézőjelben is, beszélni? Mert ha a népköltészet - sajátos esztétikumánál fogva - a magas művészet megtermékenyítőjeként is első helyet vívott ki magának az emberiség kultúrájában, a népi tudományosság olyan szélsőséges értékeket egyesít, mint például a népi empíria és az a „tudomány", mely évezredeken át mint bűbájosság, varázslás, „ördögi tudomány" élt a népben. Ez az őstudás azonban, amely ma már a nép szemében is mindinkább a babonaság pejoratív gyűjtőfogalommal jelölhető, valamikor az emberiség első kísérlete volt a világmindenség megismerésére. S bármennyire paradoxonnak tűnik, valahol találkozik a legmodernebb tudomány célkitűzéseivel: a világot nemcsak megismerni akarta, hanem hatalmába keríteni is. A kései utódok eme tiszteletével beszél Maxim Gorkij is a valamikori varázslásokról, amelyek arra szolgáltak, hogy általuk az ember két és négylábú ellenségei ellen védekezzék, és a ráolvasás fegyverével győzze le azokat.

1 Másfelől gondoljunk arra, hogy az elmúlt századok tudományossága is számos „babonával" terhelt: például a régi orvosi eljárások, amikor minden baj ellen eret vágtak vagy köpölyöztek: a homeopata és „allopata" elméletekre stb. támaszkodtak. Talán nem érdektelen itt idézni Heliodorosz: Sorsüldözött szerelmesek című antik regényéből Kaluszürosz egyiptomi pap vélekedését, aki az „igazi egyiptomi bölcsességet" (tehát tudományt) így határozza meg: „Ez a bölcsesség az ég felé fordul, az istenekkel foglalkozik, tőlük kapja magasabbrendű hatalmát. Figyeli a csillagok mozgását, előre tud mindenről, amit a jövő méhe rejt."

2 Ennek ellenére az antik kultúrában már beszélhetünk egyfajta tudományosságról, noha mai civilizációnk csúcsairól nevezhetnénk „áltudománynak" is, miként Childe is nevezi, ám nem vonhatjuk kétségbe azt a már kialakult rendszerszerűséget, mely például a sumeroknál a mértant, csillagászatot, orvostudományt jellemezte, vagy az egyiptomiaknál és mezopotámiaiaknál szintén külön tudományként fejlődő teológiát, csillagjóslást, madár jóslást.

3 Ilyen megközelítésben már nem hat olyan meglepően Lévi-Strauss felfogása melyre Paul Ricoeur is utal. Eszerint a természeti népek gondolkodásmódjának is (a szembesítés miatt nevezzük mitologikus gondolkodásnak) - szerinte - a logikus gondolkodáshoz viszonyítva nem prelogikus jellegük a döntő, hanem épp ellenkezőleg: „homológ" jellegük, mivel szerinte, ez is képes „homologikus viszonyokat teremteni a természeti és társadalmi viszonyok között", miként ezt híres munkájában, a Pensée sauvageban kifejti.

4 Ez a gondolkodásmód is kitermelte a tudományosság különböző 1. Maxim Gorkij: Irodalmi tanulmányok. Bp. 1950. 2. Heliodorosz: Sorsüldözött szerelmesek. Bp. 1976., 102. 3. Childe Gordon: A civilizáció bölcsője. Bp. 1959. 4. Lévi-Strauss Claude: Pensée sauvage. Bp. 513