A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

HOFFMANN Tamás: „Az új gazdálkodás”. Kultúrnövények és haszonállatok az Alpoktól északra

voltak, hiszen maga a termék, a tej sem volt tökéletes. Megromlott. Tehát nemcsak a vetésszerkezet átalakítása ütközött nehézségekbe, minthogy ezeket az akadályokat lassan mégiscsak el tudták hárítani. A tejet azonban egyelőre még nem tudták tartósítani, többnyire csak vajat és sajtot hozhattak forgalomba. Angliában 1865-ben az egy főre jutó tejfogyasztás csak napi 1 dl volt, s ez az átlag a korabeli Európában a legmagasabbnak számított. A XIX. század utolsó évtizedeiben azután a vasúti szállítás és a hűtőházak ezen a téren is alapvető változásokat hoztak. Egyidejűleg mindenütt ki kellett cserélni a fajtákat olyan, télen tejelő és a takarmányt jól értékesítő egyedekre, amelyeket Európának néhány körzetében, mindenekelőtt Svájcban vagy a Fríz területeken és Hollandiában nemesítettek ki az elmúlt évszázadok spontán kísérletező gazdái.

26 A múlt századi Németországban a szarvasmarhák átlagsúlya csaknem megkétszereződött, miközben a tejhozamuk is megközelítőleg a duplájára nőtt. A szarvasmarha átlagsúlya és tej hozama Németországban, 1800-1900

21 Ökör Tehén sovány kg hizlalt súly kg tej/év 275 400 100 1100 325 450 170 1200 425 600 210 2000 A számok mögött a gazdálkodás egész rendszerének mélyreható változása húzódott meg. A fajtaváltozás, a hozamok növekedése, a takarmányozás módja és a tartásviszonyok mellett a növénytermesztés egész technológiája a parasztok anyagi érdekeltsége alakult át annak következtében, hogy az a régi gazdálkodási mód, amely eredendően az önellátásra rendezkedett be, átlépett legrégibb hagyományainak korlátain, a mezőgazdasági termékek piaci kereslete szerint, tehát a város fogyasztási igényeihez igazodva kezdett működni. Még a parasztházak építési hagyományai is megváltoztak. Az Atlanti-Európa vidéki építészete már a XVII-XVIII. század táján kiegészült a „tejház"-nak nevezett házikóval, amit néha különállóan, néha pedig a lakóházhoz illesztve építettek meg. Európa más részein sehol sem építkeztek hasonló módon. Az Alpokban, illetve Skandináviában, ahol az intenzív tejgazdaság szintén beilleszkedett a gazdálkodásba, a tejjel való foglalatosságot a nagyméretű házakban elrekesztett helyiségre korlátozták. A juhtartás - a krízis haszonélvezői A gazdaság átalakulásának leglátványosabb ténye a juhtartás térnyerése, maga a gyapjúkonjunktúra. A juhok legfőbb haszna ugyanis nem tejük vagy húsuk, hanem a gyapjúk, ezek az állatok akkor válnak jövedelmezővé, ha a textilipar növekvő menynyiségben képes feldolgozni a gyapjút. Ehhez azonban mindenekelőtt legelőre van szükség. 26. Fussel, 1929: 160-89.; Fussel, 1937/a: 96-116.; Finberg, 1954:12-14.; Donkin, 1962-3:31-53.; Grigg, 1974: 164-71., 192-96.; Vries, 1974: 119-73., 214-35.; Vries, 1975: 205-66.; GrassMaier- Bottcher, 1980: 229-80.; Sandgruber, 1982/a: 171-81. 27. Brunskill, 1970: 90-99., 101-03., 107.; Eurowyn, 1982: 24-25., 65-77., 79-120. 442