A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

KŐHEGYI Mihály: Chernel István levelei Herman Ottóhoz

galand; más felől a múzeum munkáitól elég ideje maradván, mellék keresettel, mire itt tapasztalás biztos kilátás vagyon, szaporíthatja jövedelmét, azt hiszem első lépésnek elfogadható az ajánlatom." Herman Ottó elfogadta a feltételeket, s erről szóló leveléhez általa Kőszeg környékén begyűjtött és kitömött madarat, emlőst mellékelt, mire Brassai 1864. április 6-án jelentette a Múzeum Egyletnek, hogy egy kőszegi egyént felfogadott konzervátorul, aki egy albínó pacsirtát és egy hermelint ajándékozott a múzeumnak. Három nap múlva pedig már a következő értesítést küldte Hermannak: „Mart. 30. kelt levelét vévén, a küldeményekkel együtt, mind a kettőt közöltem a választmánnyaL_Kellő lépéseim eredményéül tudósíthatom barátom uramat, hogy ezennel megadott állomásának efoglalasára május 1. napján elvárom és úti költségét 50 ./. Ötven O. é. forinttal segíteni kívánom."

6 „Nem is siettem, hanem rohantam... Abban a Schmerling időben, amikor tisztességes magyar ember hivatalt nem vállalhatott, nagy dolog volt ez" - írja Herman visszaemlékezésében.

7 Chernél Kálmán emberségét sohasem felejtette el, s amikor fiával megismerkedett, neki adta vissza a kapott segítséget. Az 1865-ben Kőszegen született István a szülői házból hozta magával a természet végtelen szeretetét, s a madárvilág iránti érdeklődését. Mindössze tizenegy éves múlt, amikor 1877. április 8-án hozzáfogott madártani megfigyeléseit rögzítő naplójának vezetéséhez. Első madártani vonatkozású írásai 17 éves korában a Vadász Lapokban jelentek meg.

8

1880-ban atyja magával vitte Szombathelyre a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók nagygyűlésére, melyen Chernél Kálmán felolvasást tartott a „Madarak vándorlásáéról. Célja az volt, hogy a 15 éves István látóhatárát bővítse, a tudományos mozgalmak, s különösen a madártan iránti érdeklődését fokozza. 1814 áprilisában pár napra a Velencei-tóhoz kirándult, amelynek rendkívül gazdag madárvilága különösen mély nyomot hagyott az ifjú lelkében. Édesapja azonban komoly kenyérkeresetet akart neki biztosítani s ezért két évet Pozsonyban, kettőt pedig a pesti egyetemen töltött el joghallgatóként. Atyja óhajának megfelelően 1888 végén kinevezték Sopronba közigazgatási gyakornoknak. „Hajlamaival homlokegyenest ellenkező pályára lépni, lemondani arról, amit évek óta lelkesedéssel tápláltam magamban, igen nehezemre esett" - írja naplójában.

9 Hamarosan odahagyja Sopront, és hazatért Kőszegre, hogy immár kizárólag az ornitológiának éljen, megfigyeléseket végezzen s madártani feljegyzéseinek adatait rendezze. 1891-ben Budapesten Herman Ottó mellett tevékenykedik, issza magába mindazt, amit a hétköznapok gyakorlatával elleshetett, megtanulhatott mesterétől. 1991-ben a //. Nemzetközi Ornitológiai Kongresszus megrendezését az alig megszületett Magyar Ornitológiai Központra bízták. A fiatal, jó szervező képességgel megáldott Chernél Istvánt az előkészítő bizottság titkárává választották. Ez évben norvég expedíciós útra indult feleséségvel, Róth Dórával, aki élete végéig megértő társa és tudományos munkáinak elősegítője volt.

10 20 000 kilométeres utat tettek meg. Nagy mennyiségű emlőst, madarat, kagylót, növényt gyűjtöttek. A kutatóútnak az volt a legnagyobb eredménye, hogy másokat megelőzve elsőként fedezték fel a vízitaposó (Phalaropus hyperboreus) és a rozsdásfarkú pityer (Anthus cervinus) fészkelését a norvégiai Tromsőben." Itt tanultak meg síelni, hogy 6. Huszthy Sándor: Herman Ottó a kolozsvári múzeumban 1864-1871. HÓMÉ. 1972. 9-10. 7. Mikó Imre: Az utolsó erdélyi polihisztor. Bukarest, 1971. 94. 8. Vértesi Pálné: Chernél István. Szombathely, 1981. 7. 9. Csaba József: Chernél István (halálának 40. évfordulójára). Savaria, 1963. 51. 10. Csörgey Titusz: Chernelházy Chernél István (1865-1922). Aquila, 1921. 25. 11. Chernél István: Utazás Norvégia végvidékére. Budapest, 1893. 360