A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

KŐHEGYI Mihály: Chernel István levelei Herman Ottóhoz

aztán hazatérve egy ügyes kőszegi esztergályossal síléceket készíttessen, és ezt a nemes sportot hazánkban is meghonosítsa.

12 Felesége volt az első nő Magyarországon, aki síelni tudott. Közben mind sűrűbben jelennek meg hazai és külföldi lapokban szakcikkei. Nem csoda hát, hogy Herman Ottó rábízta egy nagyszabású könyv megírását, mely Magyarország hasznos és káros madarait mutatta be a nagyközönségnek és a szakembereknek. A nemrég alapított madártani folyóiratban, az Aquilában olvashatunk a megfogalmazódó tervről; „A földmívelésügyi m. k. Ministerium megadta az első föltételeket, hogy egy megfelelő munka terveztessék, mely az ország gazdaságilag hasznos és káros madarait tüzetesen ismertetné. Minthogy a végrehajtás legelső sorban is attól függött, vájjon akad-e író, a ki a munkát megírja, és akad-e művész, a ki azt illusztrálja? a Központ ebben az irányban törekedett biztos eredményre, mely ma már meg is van. Az már eleve is tisztán állott a Központ előtt, hogy chernelházi Chernél István barátunk kitűnő módon egyesíti mindazt, a mi az ily mű megírásához szükséges s nekünk első nagy örömünk az volt, hogy e feladatra vállalkozik is. A mi a művészeti oldalt illeti, a Központ vezetője módot nyújtott Nécsey István ifjú festőművésznek, a rovarvilág elsőrendű festőjének, hogy a madarakkal is megpróbálkozzék. A földmívelésügyi m. k. Ministerium megadta az anyagi segélyt, hogy Nécsey István a Központhoz csatlakozva beható tanulmányokat tehessen s ő igen rövid idő alatt a madarak festésében nevezetes eredményre jutott, úgy, hogy az író, és művész részéről oly próbához lehetett fogni, a melynek alapján a földművelésügyi m. k. Ministerium véglegesen határozhat. Chernél István a szén-czinkét jelölte ki, melyet Nécsey lefestett, Chernél szöveggel látott el s ezen felül elkészítette az egész mű tervezetét is. Ha a munka csakugyan megszületik, akkor nemcsak az erdő és mezőgazdaság irodalma gyarapodik, hanem gyarapodik az oktatás ügye is, mely hasznos és az értelmet fejlesztő könyvet nyer benne."

13 1300 félív terjedelmű a kézirat, melyhez az anyagot kora ifjúságától gyűjtötte, országszerte tanulmányozta az élő madárvilágot és a madártani irodalmat. Az 1899-ben megjelent kétkötetes mű gyerekkori álmainak, vágyainak beteljesülése volt.

14 A kor színvonalán álló első magyar ornithographiai, eredeti hazai „észleletekből" felépítve. Ezzel nemcsak azt valósíthatta meg, amit a magyar tudományos madártan megalapítójától, Petényi Salamontól a sors megtagadott, hanem a jövő irányait is kijelölhette. Átfogó tudása, fejlett biológiai érzéke megóvta az egyoldalúságtól. A madarat sohasem tekinti a természetből kiszakított múzeumi tárgynak, hanem azt az emberi élettel, tevékenységgel és a természettel kölcsönhatásban vizsgálja. Fejezetei (A madarak munkálkodásának jelentősége a természet háztartásában, A madarak munkájának értéke az ember gazdálkodásában) valóságos kis remekművek a maguk nemében. A könyv külföldön is a legismertebb madártani szaktudósok közé emelte szerzőjét. A nemzetközi kongresszusokon, néhány társával együtt Chernél István képviselte hazánkat, s ezeken előadásokat is tart a magyar eredményekről. Hamarosan felkérik, hogy Naumann 12 kötetes művének újra kiadásában helyesbítse és egészítse ki a sorozatot adataival.

15 Másik nagy munkája Brehm világhírű és nagy népszerűségnek örvendő „Az állatok világa" három madárkötetének magyarra fordítása és átdolgozása volt, melyre 12. Chernél István: A lábszánkózás kézikönyve. Budapest, 1896. 13. Aquila, 1895. 190-191. 14. Chernél István: Magyarország madarai, különös tekintettel gazdasági jelentőségükre. I—III. Budapest, 1899-1900. 15. Naumann, Johann Friedrich: Naturgeschichte der Vögel Deutschlands. I-XII. Leipzig, 18221844. Ennek átdolgozott, új kiadását Hennicke rendezte sajtó alá, és Naturgeschichte der Vögel Mitteleuropas címen Gerában jelent meg 1896-ban. Ebbe dolgozott Chernél István. 361