A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

DOBROSSY István: A cukrászdák története, cukrászok és más „édes”-mesterségek Miskolcon

kapta magát és utánozta azt. Megay megtette már az intézkedéseket, hogy a közönség, amely az ő tortáját kedveli, pénzéért ne utánzatot, hanem azt kapja, amit kér. Mindenesetre érdekes, hogy egy világcég, mint amilyen a Pischinger-gyár, kénytelen egy magyarországi cukrász találmányát utánozni."

38 Miként zárult a hamisítási ügy - mindeddig nem derült ki - az viszont igen, hogy a mesternek nemcsak külföldön, hanem Magyarországon is folyamatos reklámengedélye volt. Az alábbi hirdetés is erre a kapcsolatrendszerre utal: „MEGAY Bohémé tortája a legjobb torta! 2 Kor. 50 fül. beküldése után Megay Róbert cukrász Miskolczon, megküldi önnek bérmentesen. Kapható Budapesten: Szenes Ede cs. és kir. udvari szállító, Seidl József és Simon István uraknál; Budán: Gázler Béla udvari szállító, Aradon: Ring Zsigmond; Szombathelyen: Kikaker János, Fehértemplomon: Stefanovics János, Debrecenben: Grébly István utódai uraknál. Nagy-Váradon: Kádár János uraknál."

39 Megaynak számos árjegyzéke volt forgalomban, s közülük is érdekes az, amely a századforduló után, de még az első üzlet felrobbanása előtt volt ismert. (7. kép.) Ebben tájékoztatást ad arról, hogy „készítményeim nemcsak Budapesten és az ország nagyobb városaiban, hanem külföldön is, mint Stockholm, Berlin, Párizs, Strassburg, Hamburg, Drezda, továbbá Ausztriában Bécs, Salzburg, Pilsen, Brünn, Krakkó, Saaz, Marburg, Zára, Prága, Iglau stb. városokban a legfelsőbb rangú kereskedőknél vannak raktáron." (Az árlap 13 féle tortakülönlegességet, 13 féle ún. „alkalmi tortafélé"-t, 13 féle bonbont, valamint cukor- és csokoládé-féleségek sokaságát ajánlja.) Itt jegyezzük meg, hogy valamennyi gyerekéről csokoládét nevezett el, s ezek közül a többség szabadalmazott volt. (8-9. kép.) Nemcsak várostörténeti, hanem szakma- és családtörténeti érdekesség, hogy Józseffőherceg is kapcsolatba került miskolci látogatása során Megay-mesterrel. A főherceg 1910-ben járt Miskolcon (ezt megelőzően 1896-ban volt a városban). Szikszón nézett meg egy hadgyakorlatot, majd visszatérőben a Koronán volt a díszebéd. Természetes, hogy az ebéd „zárásaként" Megay-tortát szolgáltak fel. Ezt követően kapta a névjegyet, amelynek tartalmát - mint kuriózumot - a miskolci sajtó is leközölt. (A névkártya a múzeum tulajdonába került): „Kedves Megay Úr! Kérem, szíveskedjék két darab 'Bohémé' tortát a mellékelt postai szállítólevéllel Ő cs. és kir. Fenségének azonnal elküldeni. József főherceg ő cs. és kir. Fennségének igen Ízlett a torta, ezért óhajtja a Fenséges Asszonyt ezen küldeménnyel kellemesen meglepni. Csak friss, kifogástalan árut tessék küldeni, mert igen fontos, hogy jó legyen. Levelet beletenni a csomagba nem szabad, sem számlát mellékelni. Tisztelettel és üdvözlettel: Báró Bottmer." (Arról nem szól a fáma, hogy miként érkezett meg a csomag Bécsbe, s természetesen arról sem, hogy mennyibe került, de hogy ez elismerése volt a szakmai tudásnak, abban nem kételkedhetünk.)

40 A háborús éveket mértéktartással átvészelte az üzlet, kirobbanó nagy sikerekről már nincsenek ismereteink. Megay édesanyjának, Kassára küldött utolsó levelében egy megfáradt, beteg ember benyomását kelti. így talán nem is olyan váratlan halálhíre. 52 éves korában - mindenképpen összefüggésben a robbanáskor elszenvedett sérüléseivel - 1922. ápr. 26-án meghalt. Síremléke a mindszenti temetőben mindaddig megvolt, amíg a Szilágyi Dezső utca meghosszabbításával sor nem került a 3. számú főút Miskolcon átvezető szakaszának megépítésére. Tószegi András cukrászmester ismeretei szerint Megay Róbert halála után a cukrászda tönkrement. Özvegyi jogon felesége rövid ideig folytatta ugyan a munkát, de 38. Budapesti Hírlap, 1899. november 24. 39. A hagyatéki anyagban megőrződött töredék az Új Idők c. hetilap 1900. évfolyamának egyik számából. 40. Megjelent: Miskolczi Hírlap, 1910. augusztus 20. számában. 343