A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

DOBROSSY István: A cukrászdák története, cukrászok és más „édes”-mesterségek Miskolcon

10. kép. Az egykori Megay cukrászda épülete, bontás előtt 1955-ben 1923-ban iparengedélyét visszaadta. Erről tanúskodik az iparhatóság által kiállított alábbi határozat: „özv. Megay Róbertné Széchenyi u. 54. sz. alatti lakos azon bejelentését, hogy elhalt férje részére 860/1983. sz. a. engedélyezett, s a 4163/kr.-1922. sz. határozat szerint özvegyi jogon folytatott cukrász iparát megszünteti, tudomásul veszem, s azt az Ipar Sortár A-642/1983. tételszám alatt feljegyezni rendelem." Ezt alátámasztja a Reggeli Hírlapban 1923-ban megjelent híradás, amelynek címe: Megszűnnek a miskolci cukrászdák. Eszerint a Megayba egy divatárucég költözik, Trillhaast egy budapesti bank bérelte ki, a Rábel cukrászdára most folyik az alku. „Pár nap múlva Miskolcon nem lesz cukrászsütemény, megszűnik az utolsó három is."

41 Megayné egyébként nemcsak férje mellett tanulta a cukrászszakmát, hanem maga is cukrászcsaládból származott. Mint korábban említettük, 1888-ban Megay Róbert Miskolczy István mellett Rimaszombaton tanulta a mesterséget. Miskolczy mester cukrászda j át - egy leszármazott visszaemlékezései alapj án - kb. 1850/1855 között alapította Rimaszombat főterén.

42 Egyik gyermeke Margit, másik Lajos nevet kapott. Utóbbi Kassán tanult, majd sokfelé vándorolt, de visszatért, s véglegesen megtelepedett Rimaszombaton. Innen 1945-ben kitoloncolták. Egerbe települt, ott élt, s halt meg 1951-ben. Leánytestvére a Megayval kötött házassága után Miskolcon telepedett le, a műhelyt, amelynek emeleti része lakásul szolgált, férje halála után eladta. 1923-tól a háború végéig itt működött Könyves Lajos divatkereskedése. 41. Reggeli Hírlap, 1923. október 16. 42. Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Adattára, ltsz. 455-70. 344