A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

KILIÁN István: Szűcs Sámuelnek, Miskolc helytörténészének élete és naplója

az örökösök, mégpedig szám szerint tízen, valami miatt pert indítottak. E perről csupán az ügy vitelére kívánt ügyvéd felkérő levele maradt meg.

29 A naplóból azonban kiderült, hogy írója kisebb-nagyobb ingatlanaiból csupán a Szentgyörgy hegyi szőlő maradt meg, s ennek egy részét később el is kellett adnia. A szőlő ugyan a családban maradt, vásárlója Szűcs Miklós volt, aki soha nem alapított családot. Volt szőlője a Ruzsin-dűlőben is, 1876-ban azonban ezt is el kellett adnia. Az a kisnemesi birtok tehát, amit az ügyvéd apa részben örökölt, s az az egyetlen ház, amit maga vásárolt, alig volt elegendő ahhoz, hogy a család anyagi létét biztosítsa. Ezért tehát az apának is, s a négy gyermeknek is magasabb fokú képzettséget szerezve, megfelelő anyagi alapot biztosító foglalkozásból kellett fenntartaniuk önmagukat és családjaikat. A Szűcs család tehát a reformkorban ismert, kisnemesi osztályba tartozott. Életszemléletük ugyanaz, mint a honoratioroké, akik a reformtörekvések, Széchenyi és Kossuth eszméinek megvalósítóivá váltak. Szűcs Sámuelre is tehát inkább a honoratiorok, mint a kisnemesek politikai életszemlélete hatott. Tulajdonképpen egész naplója nem más, mint e magyarországi, borsodi honoratiorréteg ránk maradt históriája. Szűcs Sámuel ennek a reformkori értelmiségnek a típusa volt. Ez a réteg határozta meg életberendezkedésüket, életszemléletüket, világnézetüket. Szűcs Sámuel kálvinista családban született, s feltehetőleg nemcsak a család öröksége ez a tiszteletre méltó puritanizmus, ez a meleg emberi levegőt árasztó szerénység, ez a tiszteletet parancsoló „közéleti aktivitás", ez a nagy nemzeti közösségért való pozitív tenniakarás. Szűcs Sámuel feltétlen istenhívő volt, s ez a hit nem a kor parancsaként ragadt rá, nem is csak családi örökség volt, hanem személyes emberi meggyőződés, a felnőtt férfi mélyen átélt érzése, tudata. Hite soha nem ingott meg, a liberalizmus korában élve azonban feltétlenül észrevette azokat a visszásságokat, a ferde utakat, amelyekben egy-egy vallás, egy-egy pap vezethette az embereket. Naplójában fiatal korára való visszaemlékezése során tesz említést arról, hogy a miskolci református líceumban, milyen egészségtelen módon folyt a vallástanítás, mennyire elhibázott, pedagógiailag helytelen, s még a vallására is káros volt a diákok, kicsinyek és nagyok részére kötelezően előírt, s iskolai feladatként számon tartott templomba járás. Felekezeti elfogultság sohasem jellemezte, pedig ez a kor még bőven termetté azokat, akik e tekintetben megbocsáthatatlan túlzásokba estek. Éppen úgy örül saját egyháza sikereinek, eredményeinek, mint a katolikusokénak. Nem vonakodik megemlékezni a katolikus papok írói sikereiről, tudományos eredményeiről, de nem szégyelli leírni azt a botrányt, ami éppen a reformkort jellemzően - egy miskolci református egyháztanácsi tisztválasztáson megesett. Az ellenfelek és korteseik, ököllel és dorongokkal akarták győzelmüket biztosítani, őszinte örömmel üdvözli azt a tervet, amely egyesítené a két protestáns egyház iskoláit. Hajlott kora sem teszi azonban elvakulttá, túlbuzgóvá, szemforgatóvá. A pápai csalhatatlanság dogmája megbotránkoztatja, a Miskolcra érkező egri érsek fogadására azonban elmegy. Kora a nagy politikai vízválasztók korszaka volt. Egy-egy politikai „váltásban" sokan estek el, sokan fordítottak köpönyeget, sokan lettek hűtlenek. Milyen volt naplóírónk politikai állásfoglalása? Liberális nézeteinek, a benne élő, szíve mélyén gyökerező reformkori eszmevilágának talaja honoratiorok világnézete volt. Az ő élete egy tiszteletreméltóan végigvezetett, következetes politikai magatartás példája lehet. Fiatal 29. A Szűcs család ügyvédfelfogadó megbízólevele. Aláírók: 1. Barkassy Klára, özv. Szűcs Sámuelnő, 2. Szűcs Sámuel, 3. Szűcs Miklós, 4. Donga Susána, özv. Garas Sámuelnő, 5. Donga Sára, özvegy Csabalyi Jósefnő, 6. Debretzenij Susána, özvegy Kún Lászlónő, 7. Szegő Susána, Szemere Frideriknő, 8. Szegő Judit, Debreczenij Imrénő, 9. Csépányi Ferdinánd, mint Szegő Ferenc árva idején gyámja, özv. Faragó Sámuelné, Kerékgyártó Susánna. A megbízás kelte: 1851. júl. 29. 300