A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

KILIÁN István: Szűcs Sámuelnek, Miskolc helytörténészének élete és naplója

korában a reformeszmék foglalkoztatták. Már a magyar társaságban ezeket az eszméket szívta az alig ismert Regéczi professzortól magába. A könyvtárban állandóan olvasta a reformkori gondolatok fórumait, kora folyóiratait, sajtótermékeit. Megismerkedett Széchenyi munkáival, rajongott Kossuthért.

30 Részt vett az 1839-es országgyűlésen, Pesten tartózkodása alatt ott ült a Pest megyei közgyűlésen, elítélte a katolikus egyház merev és regresszív álláspontját a vegyes házasságról kialakított nézetük miatt. Sokszor fordult meg Pesten a Privorszky-kávéházban, ahol - mint írja - a radikális ifjak szoktak találkozni, s velük együtt ad fáklyás zenét a Pestre érkező Kossuth, és Wesselényi tiszteletére. Ez az atmoszféra motiválta későbbi életét is. Nem késlekedett, amikor fegyvert kellett fognia. 1848 márciusában nemzetőrré lett, augusztus 14-én vállalta azt az aljegyzői tisztet, amit korábban elutasított, s mindezt kizárólag azért, mert akit helyettesített, fegyveres szolgálatra vonult. 1848 december végén beállt a miskolci veresszalagosok közé. Felsőzsolcánál már fegyveres szolgálatot teljesített, s mint vonatkozó naplójegyzeteit idéztem is, az első vonalban vett részt a szégyenletes kassai csatában. A tűzkeresztséget, a gyalázatos vereséget -súlyos élményei hatása alatt-megdöbbentő részletességgel írta le.

31 A szabadságharc bukása után mindvégig kitartott politikai állásfoglalása mellett. Az önkényuralom korában hivatalt nem vállalt, s a kiegyezés nem szédítette meg. Republikánus nem volt, az 1849. április 14-én kimondott függetlenségi nyilatkozatot elhamarkodott lépésnek tartotta, királyhűsége, azaz helyesebben a királysághoz, mint államformához való hűsége azonban nem vakította el. A király ellen soha nem nyilatkozott, Ausztria önkénye ellen azonban igen. Ferenc József 1867es megkoronázása nem tette elfogulttá. Világosan látta az uralkodó korlátait, az ő szemében azonban a király, mindig is a nemzet vezetője volt. 1848-ban sem a király ellen fogott fegyvert, hanem a magyar nemzet függetlenségét gátló osztrák önkény ellen. Tudta, hogy Jelacic bérenc, s aki felbérelte, az Ausztria. S ez a politikai tisztánlátás, a politika útvesztőiben való eligazodási képesség mindvégig jellemző volt Szűcs Sámuelre. Volt-e szenvedélye? Fizikai élvezeteket soha nem kergetett. Nem dohányzott, italban soha örömét nem lelte, a társaságot azonban kedvelte. Különösképpen szívesen időzött diákkori barátai, kaszinóbeli kollégái társaságában. Szellemi szenvedélye, tudáséhsége azonban igen nagy, s ez motiválja olvasását, naplójának írását, tanulmányainak megjelentetését, s azt a megkezdett és soha meg nem valósított tervét, hogy Miskolc történetét megírja.

32 Felesége, Herrmann Henriette, 1910-ben halt meg. Az év elején már megírta búcsúlevelét. Megdöbbentő realitással mérte fel a hetvennyolc éves asszony lehetőségeit. Néhány napja érzett szúrást mellkasának azon a részén, ahol egy korábbi tüdőgyulladása során már ugyanilyen fájdalmai voltak. Tisztában volt vele, hogy ezek után már nem élhet sokáig. Búcsúlevelében nem közjegyző előtt, hanem önmaga tanúsága erejével végrendelkezett. Takarékpénztári részvényeit - nem tudni mennyi volt - unokáira hagyta. Ha valami készpénz maradna utána, azt két személyre hagyományozza, az is azonban legfeljebb csak 100-100 forintot tehet ki. Intézkedett temetéséről: nem kívánt négy lovas gyászkocsit, elegendő számára az egyszerűbb temetés. Ingatlan semmi nem maradt Szűcs Sámuel özvegye után, arról nem kellett intézkednie. A búcsúlevélben utóiratként került be hagyatéka: „Figyelmetekbe ajánlom a filléregyletet!...!"

33 Ezt 30. Vö. Kilián: 1972 b) 31. Kilián: 1966. 298-300. 32. Ezt a félbemaradt munkát a HOM Helyt. Gy. őrzi. Elkészültek az alábbi fejezetek: Előbeszéd; I. rész 1800-1824-ig bezárólag; II. rész 1825-1849 végéig; (III. rész) 1850-1866-ig. Ltsz.: 53.4390.21. 33. Szűcs Sámuelné, Herrmann Henriette búcsúlevele 1910. Ltsz.: 74.15.9.1. 301