A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

OROSZ György: „Add nekik a te szent nevedet”. Zarándok-énekesek és énekes vándorkoldusok a Kijevi Ruszban

Mézfolyót adok én néktek, Szőlőskerteket adok én néktek, Mennyei mannát adok biz néktek. ­így szóla Keresztelő János: - Haj, te mennyei Jézus Krisztus! Engedd meg, hogy Krisztussal szót váltsak, Engedd meg nékem, hogy az Úrral beszéljek! Aranyhegyet ne adj te nékik, Mézfolyót ne adj te nékik, Szőlőskerteket ne adj te nékik, Mennyei mannát se adj te nékik: Azt a hegyet felosztani nem tudják, Azt a mézfolyót birtokolni nem tudják, Azt a szőlőt leszedni nem tudják, Azt a mannát befalni nem tudják; E hegyen még gyilkolás lesz, E folyón még vérontás lesz. Ha a fejedelmek, a bojárok ezt megtudják, Meg a hatalmas emberek, az erősek, Az aranyhegyet tőlük elveszik, A mézfolyót tőlük elveszik, A szőlőskerteket tőlük elveszik, A mennyei mannát tőlük elveszik. Add te nékik a Krisztusi Igét: Koldulva járják majd a világot, Téged, Krisztus, dicsőítenek, Ételt-italt is kapnak, Cipőt, ruhát is kapnak, Lesz majd hol megmelegedniük. ­így szóla ekkor a mennyei Jézus Krisztus: - Haj, te Keresztelő János! Krisztussal te szót okosan váltottál, Krisztussal biz okosan beszéltél. Mostantól légy aranyszájú, * Mostantól téged gyakorta ünnepeljenek. ­*Az énekben keveredik Keresztelő Szent János és Aranyszájú Szent János alakja. 254

Next

/
Oldalképek
Tartalom