A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

OROSZ György: „Add nekik a te szent nevedet”. Zarándok-énekesek és énekes vándorkoldusok a Kijevi Ruszban

kedvére. Ne vesd meg, még ha kicsiny is ez a nyáj... Ne küldj ránk csapást, és éhínséget, és hiábavaló halált, tüzet, áradatot, ne pártoljanak el a hitükben ingatagok. "

85 Ezek a tévelygő, „kettős hitű" druzsinnyikok hitükben maguk is megerősítésre szorultak, de egyúttal nekik szabatott feladatul a keresztény hit terjesztése. A fejedelmi kíséret ezen „kettős hitű" tagjai bizonyára rendelkeztek valamiféle küldetéstudattal is, mert egyébként nem lettek volna képesek a rájuk váró óriási munkát, a Kijevi Rusz keresztény szellemben történő újraalkotását elvégezni. A keresztény hittérítők az „új emberek" tudatába Európában máshol is beleoltották az elhivatottság eszméjét. Ilyen küldetéstudat feszítette a kereszténységre az V. század végén áttért frankok „hősi keblét", akik neofitaként különbnek tartották magukat a rómaiaknál. Ezt a gondolatot sugallja a Lex Salica, a száli frankok törvénykönyvének (V. sz.) bevezető része.

86 Evangéliumi énekével ugyanazt a küldetéstudatot erősítgette a frank harcosokban Otfrid von Weifíenburg szerzetes a IX. században.

87 Érdekes tanulmányt írt Nemeskürty István a Kárpát-medencét egykoron birtokba vevő honfoglaló magyarság küldetéstudatáról. A magyarság is kiválasztott népnek érezte magát, és ezt az elképzelést a zsidó és a keresztény vallási tanításokból merítette, amelyekkel már a honfoglalás előtti századokban találkozott. így a honfoglalók a Kárpát-medencét az ígéret földjeként, Kánaánként vették birtokba.

88 A kereszténység a kijevi oroszoknál abban a közegben tette meg első lépéseit, amelynek arculatát a druzsinnyik-életvitel határozta meg. Ennek az életfelfogásnakéletmódnak a legpregnánsabb kifejezői a fejedelmi udvarokban rendezett rituális lakomák voltak. A 996-os évnél az őskrónikában így ír Nyestor Vlagyimir Szvjatoszlavics kijevi nagyfejedelem lakomáiról: „...íme ő még ezt tévé embereiért; minden vasárnap az udvarban a druzsinnyikok termében lakomát rendeztetett... sok hús volt ott, marhahús és vadhús, mindenből bőség volt. Amikor felöntöttek a garatra, zúgolódni kezdtek a fejedelem ellen, mondván: »Jaj szegény fejünknek, mert nekünk fakanalakkal kell ennünk, nem pedig ezüstből készültekkel.« Hallván ezt Vlagyimir, megparancsolta, hogy csináljanak a druzsinának vert ezüstből kanalakat az evéshez, így szólván: »hiszen ezüsttel és arannyal nem fogok druzsinát találni, de a druzsinával szerzek majd ezüstöt és aranyat, akárcsak a nagyapám és az apám, akik a druzsinával tettek szert aranyra és ezüstre«. Mert Vologyimer szerette a druzsinát, és velük beszélte meg az ország berendezkedését, és a háborúkat, és az ország törvényeit... "

89 Igen beszédes ez az évkönyvi idézet. A lakoma a barbároknál, majd a keresztény hitre áttért egykori barbároknál, a társadalmi érintkezés legfontosabb színtere volt. A lakomákon a barbár társadalmak ethoszának olyan fogalmai jutottak kifejezésre, mint például a gazdagság és dicsőség, a kölcsönös megajándékozás, a bőkezűség és szűkmarkúság, a gazdag étel- és italáldozat a tobzódó evés-ivás formájában.

90 A barbárok életfelfogásában a háborúk fő célja a zsákmányszerzés volt. A zsákmányolt javakat azután nyilvánosan és lehetőleg minél népesebb lakomákon felélték: megették-megitták, szétosztották. A lakomáknak nemcsak az volt a céljuk, hogy jóllakassák a király 85. Des Metropoliten Ilarion Lobrede auf Vladimír den Heiligen und Glaubenskbekenntnis. Herausgegeben van Rudolf Müller. Wiesbaden, 1962. 130-131., 138. 86. Róma utódai. Szemelvények középkori krónikákból. Budapest, 1986. 90-91. 87. Márvány J.: Leitfaden zur Geschichte der deutschen Sprache. Budapest, 1988. 133-134. (Kézirat) 88. Nemeskürty L: A bibliai örökség. A magyar küldetéstudat története. Debrecen, 1991. 25., 29., 35-36., 211. 89. Die Nestor-Chronik. Eingeleitet und kommentiert von Dmitríj Tschizevskij. Wiesbaden, 1969.123-124. 90. Gurevicsi. m. 185-209.; Anickov i. m. 155-182. 248