A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

OROSZ György: „Add nekik a te szent nevedet”. Zarándok-énekesek és énekes vándorkoldusok a Kijevi Ruszban

epikus költeményeinek, a chansons de geste szerzőiben-előadóiban vélte fölfedezni. Ezek a zsonglőr-klerikusok, zsonglőr-zarándokok kolostorról kolostorra vándoroltak, és epikus költeményeikhez az anyagot kolostori eredetű legendákból merítették.

36 Anickov feltételezi továbbá, hogy a zsonglőr-zarándokok énekei eredetileg azok oktatására és lelki épülésére szolgáltak, akik végeztek már zarándoklatot, vagy majd egyszer el szeretnének menni, illetve otthonról ki nem mozdulva szívesen hallgatták a zarándoklatokon látottakról tudósító énekeket. Az idők folyamán ez az eredeti elgondolás törést szenvedett és feledésbe merült. Az énekekben ezután a nemzeti múlt mondaszerű és történelmi eseményei nyertek megfogalmazást.

37 Az óorosz idők kolduló zarándok-énekesei, akik nem feltétlenül voltak vakok vagy nyomorékok, és korántsem csak a lakosság legszegényebb rétegeiből kerültek ki, hanem megtalálhatók voltak közöttük a nemesség, a gazdag kereskedők, az „előkelő világ" képviselői, csakúgy mint a kolostorok apátjai, valamint a püspöki pásztorbot várományosainak számító szerzetesek is - tudatja Evdokimov -, kimondottan vallásos értelemben vett kolduló zarándokok voltak.

38 Ugyanilyen vallásos értelemben vett kolduló zarándoknak minősültek azok a többnyire vak vagy nyomorék koldusok, akik a XX. század elején szerte Oroszországban még mindenütt fellelhetők voltak.

39 Bár az óorosz állam első évszázadaiban élt kéregető-éneklő zarándokát ugyanazzal a kifejezéssel jelölték mint a későbbi idők vándorló-kéregető-éneklő koldusát, s ez a kifejezés a kalika (perechozij), közéjük mégsem tehetünk egyenlőségjelet, jóllehet, tevékenységükben vannak közös vonások: helyváltoztatás, kéregetés, éneklés. Erre utalt már Avenarius is.

40 Általában véve az óorosz idők „kaliká"-i külsejükben és szokásaikban hasonlítottak a Szentföldet egykoron felkereső nyugat-európai zarándokokra - írja Majkov.

41 Az óorosz idők „kaliká"-i társadalmilag heterogén összetételűek voltak, és a kéregetést-koldulást csak időlegesen tekintették hivatásuknak. Ők szegénységi fogadalmat csak a zarándoklat időtartamára tettek. Ezzel természetesen nem azt állítjuk, hogy e tarka és népes zarándokseregben ne lettek volna olyanok, akik örökös szegénységi fogadalmat tettek, azaz igazi Krisztus-követőkké váltak. Végeredményképpen ezen utóbbiak jámborsági gyakorlatát folytatták a legújabb idők „kaliká"-i, az énekes vándorkoldusok, akik társadalmilag homogén összetételű embercsoportot alkottak (koldustársaság), s többnyire vakok vagy nyomorékok voltak. Isten kéregető-éneklő zarándokai és vándorló-kéregető-éneklő koldusai Krisztus szegényei voltak, Krisztus példáját követték, aki teljes szegénységben élt, nem volt semmije sem: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják... Azért mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek... Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, sem csűrbe nem takarnak; és a ti mennyei atyátok eltartja azokat. Nem sokkal különbek vagytok-é azoknál?" (Máté 6, 19-20, 25-26).

42 36. Anickov i. m. 197-199., 207-208. 37. i. m. 198-199. 38. Evdokimov i. m. 35-36. 39. i. m. 35.; Kamenev i. m. 188. 40. Avenarius i. m. VIII. 41. Majkov i. m. 91. 42. Szent Biblia. Fordította Károli Gáspár. Budapest, 1974. (A további bibliai idézeteknél is ez a szövegkiadás szolgál alapul.) 241