A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

T.NÉMETH Annamária–NÉMETH Gábor: A szikszói református egyház úrasztali edényei

Iára egy-egy dúsan megformált virágtő került. Az edény fülén beütött város jegy Eperjesé. Mellette I. O. monogramos isten bárányát ábrázoló mesterjegy, amely Jonas (Johannes?) Osterlamb kannagyártóé. A tehetséges és műveit egyéni fantáziával dekoráló mestertől számos ónedény maradt fenn a XVII. század utolsó harmadából

63 (14. kép). A szikszói ónkannák feliratának elhelyezése, megfogalmazása és az alkalmazott rövidítések módja, helyesírása következetesen alkalmazott gyakorlatra és megrendelői öntudatra utalnak, ami úgy látszik, attól függetlenül érvényesült, hogy a tárgyat éppen eperjesi vagy kassai mesternél rendelte meg a szikszói céh illetve kisnemes. Erre utalnak a díszítő elemek elrendezésében is fellelhető azonos vonások. (A kétfejű sassal díszített ónkannát nyilvánvalóan már készen vásárolta meg Szaniszló Pál saját használatára vagy közvetlenül az egyháznak szánt adomány céljából.) A XVIII. században néhány új óntárgy került az eklézsia tulajdonába. Egyházi bejegyzés szerint Hodosi Sámuel szikszói prédikátor 1734-ben több textília mellett a keresztelő kanna alá egy óntálat ajándékozott. 1762-ben a már említett Körtvélyesi család egyik tagja, „Kertvélesi József az úr asztalához ajándékozott egy új ajakas ón kannát. Székely József azon szent végre adott hasonló ón kannát."

64 A múlt század végén még mindkettő megvolt (17. tétel). Ma egy ilyen ajakas vagy csőrös kiöntőjű ónkanna van az egyházközség tulajdonában.

65 Mivel felirata nincs, nem határozható 63. Németh: Ónedények 181., 184., E. Toranová i. m. 166. 64. Szikszó, protokollum 127., 331. 65. Mag.: 30 cm, a kanna erősen rongált, talplemeze horpadozott, a fedél csuklója széttört, billentője hiányzik. (Restaurálva.) 163