A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

S.KOÓS Judit: Újabb őskori emlékek a miskolci múzeumban

A szucsányi lelet kapcsán feltétlenül meg kell említenünk gyűjteményünk másik darabját, melynek Füzesabony-Nagyhalom a lelőhelye,

25 s amelyet jellegzetes késő füzesabonyi töredékek határoznak meg.

26 Jóllehet díszítésük, méretük eltérő, azonban mindenképpen azonos történeti időben és térben kell keresni helyüket. Tárgyalt leletünk legközelebbi párhuzamai azok a példányok, melyeket Kovács Tibor a lándzsacsúcsokat csoportosító, értékelő cikkében külön is kiemel.

27 Ezt a sajátos csoportot azok a leletek alkotják („B" típus), amelyek - megőrizve a jellegzetes vonásokat - különösen hosszú köpűvel rendelkeznek: Sárszentlőrinc-Uzd,

28 Ocsa,

29 Opálos (Pauli§) korábbi kincslelet,

30 ismeretlen lelőhelyű darab Magyarországról,

31 valamint Nitriansky Hrádok.

32 Ez utóbbi lándzsahegyre érdemes kicsit jobban odafigyelni, többek között a lelőhely okán. A szucsányi lelet napvilágra kerüléséről semmi információnk nincs, csak feltételezhetjük, hogy valóban abból a földrajzi környezetből származik. Amennyiben ezt elfogadjuk, úgy elgondolkodhatunk azon is, vajon nem lehet-e a két példány egy azonos kultúra fémművességének terméke? Formai jegyeik csaknem azonosak, díszítésük - a körbefutó, párhuzamos vonalkötegek és a sraffozott háromszögek - csekély eltérést mutat.

33 A Nitriansky Hrádok-i lándzsa zárt leletegyüttesből származik, a vele együtt előkerült peremes balta és a Kftenov-i típusú csákányok biztonsággal keltezik a Reinecke-féle bronzkor A^Bj klasszikus időszakára.

34 Leletünkkel kapcsolatban tehát azt állapíthatjuk meg, hogy tipológiai úton besorolható a középső bronzkor klasszikus időszakának egy sajátos lándzsatípuscsoportjába - a rendelkezésünkre álló hiányos adatok miatt a kultúrához kapcsolástól eltekintve.

35 Már a kora bronzkor végén feltűnnek a hajdúsámsoni kincsleletekben az ún. kézfej védő tekercsek, melyeknek egy töredékes példánya Megyaszóról került a múzeumba (1. t. 1.). Ezek a kardíszek tipológiailag két fejlődési formára oszthatók: 1. ide tartoznak a masszív, négyszögletes átmetszetű huzalból készültek, végükön egy kis spirállal; 2. ovális, vagy kerek átmetszetű huzalból formáltak, a spirál közepén nitszeggel vagy gombbal, a végük visszapödrött.

36 A huzal sok esetben finoman vésett, sraffozott háromszögekkel és vonalkötegekkel díszített. 25. Kemenczei T., 1968. 19. 1. kép, III. t. 8. 26. Kemenczei T., 1968. 26. 27. Kovács T., 1975. 26-35. Újabban E. Schalk foglalkozott részletesen a lándzsacsúcsok problematikájával, a hernádkaki temető feldolgozása kapcsán. L. Schalk, E. 1992. 143-149. A részletek alapos kielemzése mellett tulajdonképpen a Kovács T. által kialakított csoportosítást, tipológiát követi. 28. MozsolicsA., 1967. 58. t. 8-10. 29. Kovács T., 1975. 4. kép 11. 30. MozsolicsA., 1967. 18. t. 3. 31. Kovács T., 1975. 4. kép 10. 32. Tocik, A. 1964.; 34. kép 4.; Kovács T, 1975. 4. kép 9. 33. Mindezt annak ellenére jegyezzük meg, hogy tudjuk, ezek a díszítő motívumok kedveltek és széles körben elterjedtek az egész középső bronzkor folyamán. 34. Tocik, A. 1964. 53-54.; uő. 1981. 158.; Vladár, J. 1973. 276. 35. A Pozsonyban rendezett 1991-es Régészeti Világkongresszus tiszteletére kiadott reprezentatív kiadványban (Slovensko v dobé bronzovej; szerk. V. Furmánek, L. Veliacik, J. Vladár) találtunk egy girlandmintával, sraffozott háromszögekkel díszített, babérlevél alakú lándzsahegyet. Lelőhelyként Kosice-Barca van megadva (3. ábra 32.). Sajnos semmi közelebbi adatot nem közölnek, de az azonosságok miatt feltétlenül a Nitriansky Hrádok-i és a szucsányi darabbal egykorúnak véljük. 36. Novotná, M. 1966. 12.; Mozsolics A., 1967. 74-75.; Mozsolics A., 1973. 62.; Furmánek, V. 1977. 275. 10