A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

S.KOÓS Judit: Újabb őskori emlékek a miskolci múzeumban

Leletünk korhatározását nehezíti az a körülmény, hogy vége letörött. Ugyanis a korai és a késői időszakok leletei közötti (B III. és B IV.) különbségek egyike, hogy végük spirálisban végződik-e, vagy egyszerűen csak visszapödrött, illetve hogy a spirál közepén van-e nitszeg vagy gomb. Formajegyei alapján - nitszeg hiánya - a korai típusúak közé sorolhatnánk, a sraffozott háromszögekkel díszített huzal viszont már a fiatalabb darabok felé mutat. Töredékes volta miatt természetesen nem szeretnénk azt hinni, hogy e néhány ismérv elegendő a pontos meghatározáshoz, azonban néhány dolgot meg kell jegyeznünk: a kézfej védő tekercsek Észak-Magyarország és Szlovákia keleti felének jellegzetes termékei a középső bronzkor kezdetétől (B Illa.) a késő bronzkorig (B IV.).

37 Kisebb-nagyobb eltérésekkel bár, de végül is egy alaptípus köré csoportosíthatók a különböző variánsok, melyek közül némelyek hangsúlyos szerepet kapnak egy-egy időszakban. így a megy aszói darab a korai és a fiatalabb típusok formajegyeit viselve talán éppen átmenetet képez a nitszeg nélküli, korai leletek és a sraffozással díszített fiatalabbak között - hozzátéve, amit már korábban is hangsúlyoztunk, hogy a letört rész hiánya miatt mondandónk hipotézisként kezelendő. Lényegesen egyszerűbb annak a két karperecnek a meghatározása, kultúrához kötése, melyek egy kincslelet részeként kerültek napvilágra.

38 Az első, egy ovális, nyitott végű, kerek átmetszetű, gazdagon díszített, tömör bronz karperec (2. t. 1.) kedvelt, késő bronzkori ékszer. Az ilyen formájú és díszű darabok különösen az ópályi horizontra jellemzőek, általánosan elterjedtek Észak-Magyarországon és a Felső-Tiszavidéken. Leggyakoribb előfordulásukkal a Reinecke-bronzkor D periódusában számolhatunk, de sok esetben a korai vaskor kezdetét (HA

2

) is megérik.

39 Különösen szép darab a következő, egy üreges bronz karperec (2. t. 2.). Vastagabb lemezből kalapált, gazdagon díszített felületű. E típusnak Kemenczei Tibor szentelt különösen nagy figyelmet megállapítva, hogy ezt a fajta ékszert a pilinyi kultúra fémművességének köszönhetjük.

40 A kultúra népének bronzipara egyike a legjelentősebbeknek a késő bronzkorban a Felvidék területén, s ennek reprezentatív terméke a tárgyalt karperec. Pontos megfelelőit Bánhorvátiból (Bánfaivá),

41 Tibolddarócról,

42 Mátraverebélyről,

43 Kisgyőrből

44 és szlovákiai területekről ismerjük.

45 Feltűnésük a sírokban és a kincsleletekben az RBC időszakára tehető, de még a HA,-ben is számolnunk kell jelenlétükkel. Az itt bemutatott leletek szórványos és bizonytalan előkerülése miatt nem vállalkozhattunk arra, hogy nagyobb lélegzetű elemzéssel öleljünk fel korszakot-kultúrát. Ennek ellenére bízunk abban, hogy egy-egy új információval segítettük az északi régió kulturális képének teljesebbé tételét. 37. Kemenczei T., 1965. 111-112.; Furmánek, V. 1977. 277.; Mozsolics A., 1973. 63. megemlíti, hogy vannak arra vonatkozó adatok, miszerint még az aranyosi horizont idején is használták a kézfej védő tekercseket. 38. L. 7. jegyzet. 39. Kemenczei T., 1965. 128-129.; Mozsolics A., 1967. 79.; Kemenczei T., 1968. 27.; Mozsolics A., 1973. 56.; Mozsolics A., 1985. 64. 40. Kemenczei T., 1965. 115.; Kemenczei T., 1984. 23-24. 41. Kemenczei T., 1968. 21. 3. kép, XI. t. 7. 42. Kemenczei T., 1968. 23. 4. kép, V. t. 2. 43. Kemenczei T., 1984. Lal 44. Kemenczei T., 1965. 115. VII. t. 4., 6. 45. Furmánek, V. 1977. 272. 11