A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 30-31/1. (1993)

S.KOÓS Judit: Újabb őskori emlékek a miskolci múzeumban

Funkciójukat tekintve nagy valószínűséggel szerszám szerepét tölthették be. Mindkét darab nyaka kiszélesedett, „legyűrődött", élük kopott; ez pedig csak igazán hosszú, mindennapos használat és erős igénybevétel után alakulhatott ilyenné.

12 Formajegyeik alapján nem elképzelhetetlen, hogy a két rézcsákány azonos műhelyből került ki és késztermékként, kereskedelem útján jutott a felhasználás helyére. Használatuk virágzása a java rézkorra esik, kulturálisan pedig a bodrogkeresztúri kultúra népéhez köthetők.

13 Mivel a székely-nádudvari típus monostorpályi variánsai között alig van hiteles leletkörülmények között felszínre került darab, ezért a sokkal biztosabb kronológiai szempontokat nyújtó és sok közös vonással rendelkező jászladányi típus datálja biztonsággal az előző típust a bodrogkeresztúri kultúra időszakára.

14 Arra az időszakra, amikor a Kárpát-medence a kárpáti-balkáni fémművességi kör központjává lesz, amelynek hatására egységes tárgytípusok kialakulásának és feltűnésének lehetünk tanúi a Kárpát-medencétől Délkelet-Európáig.

15 Leleteink sorában a következő, bemutatásra szánt darab az a nyélcsöves balta, amely Emőd-Nagyhalom lelőhelyről származik (1. tábla 2.). Az ilyen típusú baltákat keletinek határozta meg a kutatás, s eredetüket Mezopotámiáig vezette vissza, ahol a Kr. e. IV. évezredben, hasonló formában már használatban voltak.

16 Ezt követően feltehetőleg kereskedelem útján jutottak a Kaukázuson át Dél-Oroszországba, majd a Kr. e. II. évezredben a Kárpát-medencébe.

17 Általános használatúvá Magyarország és a Kárpát-medence területén a bronzkor első periódusában válnak, s jóllehet előfordulásuk gyakori, azonban kevés kronológiai támpontot adnak, mert többségük szórvány.

18 Azonban közvetett úton igazolható, hogy ez a balta (B típus) a korai bronzkor jellegzetes tárgytípusa,

19 amely időszakban területünket a hatvani kultúra uralta. Az emődi nyélcsöves balta kísérőleletei, jóllehet szórványként bár, de kétséget kizáróan jellegzetes hatvani töredékek és csésze.

20 E bronztárgy pontos párhuzamai fellelhetőek a kömlődi leletben,

21 valamint egyegy hasonló példány említhető Óbudáról, Érdről

22 és Szihalomról.

23 Földbe rejtésüket nagy valószínűséggel a hatvani kultúra népe végezhette, mely történeti szempontból a hajdúsámsoni típusú kincsleletek elrejtése előtt, a Mozsolics Amália kronológiai rendszere szerinti B II. időszakában mehetett végbe.

24 Bizonytalan a kulturális hovatartozása annak a lándzsacsúcsnak, mely a szlovákiai Sucanyból (Szucsány) ajándékként került a gyűjteménybe (1. t. 4.). Legfontosabb ismérvei alapján - viszonylag hosszú köpű, ívelten futó, keskeny penge, oldalt két szegecslyuk - a középső bronzkor klasszikus időszakára datálhatjuk. Ekkor jelennek meg ugyanis a díszített köpűjű lándzsák, melyek aztán egészen a koszideri periódusig nyomon követhetők. 12. Patay P., 1985. 18. Szerző hangsúlyozza, hogy a rézkorban fegyver és eszköz funkciója még nem különíthető el egészen, mindkét feladatnak megfeleltek ezek az eszközök. L. Patay i. m. 1985. 20. 13. Patay P., 1975. 5-6.; Patay P., 1985. 8. 14. Novotná, M. 1970. 26.; Vulpe, A. 1970. 27.; Patay P., 1985. 54-55. 15. Patay P., 1985. 9.; Kalicz N., 1988. 11. 16. Kőszegi F., 1957. 50., 57. 17. Kőszegi F., 1957.58. 18. Mozsolics A., 1967. 16. 19. Kőszegi F., 1957. 55.; Mozsolics A., 1961. 121. 20. L. 4. jegyzet. 21. Mozsolics A., 1967. 1. t. 5-8. 22. Kőszegi F, 1957. VI. t. 1-2. 23. Kemenczei T., 1966. 7.; uő. 1968. 19. XII. t. 13. 24. Mozsolics A., 1967. 121. 9