A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

TARCAI Béla: A 30-as évek miskolci fotográfiája (Kletz Károly emlékére)

is többet jelentő barátság a miskolci évek alatt is fennmaradt. Visszatérve a városba a MAOSZ helyi csoportjának munkájába kapcsolódott be és 1932-től már rendszeresen részt vett a nemzeti és nemzetközi kiállításokon. Neve és munkássága rövidesen ismertté vált úgyannyira, hogy a Bécsben megjelenő Die Galerié

6 c. kulturális folyóirat felkérte a magyarországi levelezői poszt betöltésére. Ez azt jelentette, hogy a felvidéki amatőr fotósok az ő közvetítésével juthattak nyilvánossághoz a lap hasábjain. Hevesy Iván számításai szerint a jeles évtizedben Magyarországon 150 ezerre volt tehető a fotóamatőrök száma, és ebből a MAOSZ kb. 3 ezret tömörített. A miskolci csoport 1929-ben kezdett működni és nem minden előzmény nélkül, mert a Borsodi Bükk Egylet 1894 óta pártfogolta az amatőr fotósokat, és kb. 10 év múlva alakult mérnök egyesületnek is volt fotós csoportja. A világgal való kapcsolatteremtés lehetőségét mégis a MAOSZ teremtette meg, bármennyire vitatták is az érdekeltek annak idején a vezetés fővároscentrikus beállítottságát. A miskolci szervezetben már a kezdet kezdetétől kiforrott tehetségek alkottak, olyanok mint Málnásy Béla, dr. Kocsis Elemér, Petró Nándor, dr. Bálás Miklós, Gárdonyi Frigyes és rajtuk kívül még jó néhányan, akik a nemzetközi kiállítások résztvevőinek listáján szerepeltek. Itt kell megemlíteni Ábrahám István nevét is, aki ugyan iparosnak számított, hiszen jól menő műterme volt a Széchenyi utcában, de a napi munkát rábízta kitűnő üzletvezetőjére, „Löffler úrra", és ő amatőr lélekkel és lelkesedéssel fényképezett a saját örömére. Az amatőrökkel együtt vett részt a kiállításokon, és tekintélyére mi sem jellemzőbb, mint az, hogy nem egyszer a zsűri tagjai között is olvashatjuk a nevét a korabeli kiállítási katalógusokban. A miskolci csoporttal kapcsolatban még egy tényezőt kell megemlíteni, ami kétségtelenül hatással volt Kletz Károly emberi és művészi magatartásának alakulására. Ma úgy mondanánk, hogy ebben a szervezetben demokratikus szellem uralkodott. Míg ugyanebben az időben a Szövetség központja és más vidéki szervezetei arra törekedtek, hogy országos vagy legalább helyi nagyságokat nyerjenek meg az elnöki, díszelnöki tisztségekre, addig Miskolcon a középosztály s egyben a szellemi elit nem rangban, hanem tudásban kiemelkedő személyiségei voltak a vezetők. Az elnök Vucskits Jenő, a Fráter György Gimnázium igazgatója, filozófus és az esztétika szakértője, az alelnök Becht József, az evangélikus Tanítóképző igazgatója, kitűnő zenész és művészettörténész, a titkár Petró Nándor gépésztechnikus volt, ez utóbbi agitálása és szervezőkészsége mellett alapos fotótechnikai felkészültségről tett tanúságot. Univerzális képzettséggel rendelkezett Harsányi István református esperes, aki állandóan figyelte és értékelte a világban végbemenő változásokat, tanulmányozta a szakirodalmat és ismereteit szívesen osztotta meg társaival. Ilyen emberek között hamar és jól megtalálta helyét az alapvetően szerény, elmélkedésre hajlamos és mindenben nagyon pedáns Kletz Károly, ő volt az, aki elsősorban saját alkotó példájával mutatott utat a bizonytalankodóknak. Ideálja volt a crocei értelemben vett „szép", neki köszönhető, hogy a miskolci csoport tagjai rövid idő alatt felzárkózhattak az ország élvonalához. Alkatának leginkább a természetfotográfia felelt meg. Erre predesztinálta foglalkozása is. Munkája közben nem csupán szakmai kötelességből figyelte a természetet, hanem az ott szerzett élményeket iparkodott képpé is formálni. Jól ismerte a Bükköt, hiszen munkahelye volt, tudta tehát, hogy hol és mikor nyílik az első hóvirág és gyöngyvirág. Az ilyen tavaszi találkozások élményeiből születtek azok a szinte költői finomságú virágcsendéletek, amelyek főként a külföldi lapokban-és nem csak szaklapokban - akkoriban igen kapósak voltak. 6. 1932-ben indult mint a nemzetközi fotóművészet havi folyóirata. Minden jelentősebb európai országban volt helyi szerkesztősége, így Magyarországon is. 580