A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

FÁRI Irén–KŐHEGYI Mihály: Herman Ottó és Reizner János levelezése

15 251/897 Ngos Herman Ottó úrnak a m. ornith. intéz, igazgatója Budapest nemz. múzeum Nagyságos uram!

46 Szívesen közlöm nagyságoddal mind azt, mit a „rideg" szónak mai és régi értelme felől tudok, s illetőleg amint azt Szegeden mostan és régebben értették.

47 Mostanában csak a „rideg barom", „rideg jószág" elnevezéseket használják, s itt azt értik alatta, hogy az a jószág a falkával, a többi együtt nevelődött és egy ívású jószággal, nem összetartozó, a mi úgy verődött össze a törzs gulyához, a mi bolyongás közben csapódott a falkához, s a mit néha úgy loptak hozzá a többihez, a mit leggyakrabban a juhászok hamarosan levágnak, paprikásnak elkészítenek és kiszárítva tartogatnak. Egy alkalommal ép ezt hallottam a szárított hús felől: „rideg jószágból való". A város régi jegyzőkönyveiben a „rideg" szó igen gyakran szerepel, de mindenkor azon értelemben, hogy jövevény, idegen: olyan a ki csak rövidebb időre nyert tartózkodási jogot, hogy itt házaljon, vagy egyébként üzérkedhessek. Rideg alatt tehát azt értették, a kinek nem volt concivilatusa, incolatusa, de még csak zsellérnek sem tekintetett.

48 Az ilyeneket bármily kis kihágásért stb. igen könnyű szerrel „kiigazították" a városból. Különösen az asszony féléket, a kiket külömben „bitang" vagyis gazdátlan, párja hagyott stb. külön elnevezéssel illették. A „rideg" szónak legjobb megvilágítására idézem az 1727. évi decz. 20-án tartott tanácsülés (Jegyzőkönyv 443. lap) következő rendelkezését, mely az adóösszeírások mikép való foganatosítása ügyében kelt. Szóról szóra ekkép hangzik: „Determináltatott, hogy az egész varasnak lakossai, civissei, sellérjei, jövevényei és ridegjei, proxime conscribáltassanak." stb. Ha most ezt a határozatot egybe veti a kérdéses statútummal, úgy vélem, hogy osztja azt a nézetemet, hogy ott a rideg nem mást, mint ugyancsak csikóst, gulyást és juhászt jelent, és lehet, hogy talán ép a rideg barmok őrizője lehetett az a rideg; hanem ez az őriző, olyan idegen határbeli jövevény és talán csak rövid időre, kisegítőkép felfogadott csikós stb. lehetett. Ennyivel szolgálhatok a kérdés némi megvilágosításául. Nagyon szívesen támogatom Nagyságodnak vállalatát, s a mi tőlem kitelik, mindent megteszek.

49 Csakhogy én igen sokszor nem bírom felismerni annak a dolognak a becsét, a mi a speciális kutató előtt fontos. Azért ha szíves volna tüzetesen megjelölni azt, a mire tekintettel kell lennem, készséggel utánna nézek, s a mit lehet találni, egybe gyűjtöm. 46. A levelezés itt jó két évre megszakad, de Herman Ottó kapcsolata Szegeddel nem. „Az európai hírű nagy tudós, Herman Ottó Szegedről kap ismét régi halászladikot ahhoz a nagyérdekű halászati gyűjteményhez, melyet a millenniumi kiállításon mutat be. A gyűjteményből hiányzott még az a kis ősi vízi jármű: az úgynevezett „sajka", más néven halászlélekvesztő, aminőt utóbb Szeged tájékán kutatott. A kutatásban a tudósnak Zámbó Géza(!) dr. osztályjegyző volt segítségére, aki végre talált is egy ilyen sajkát a szomszéd Algyőn, Salamon István halász tulajdonában. A vízi régiség közel 4 méter hosszú, 80 centiméter széles, egy darab tölgyfából faragott alkotmány. Vannak hozzá dohány alakú evezők fából. A sajkát holnap szállítják fel Budapestre Herman Ottónak, akinek több halászati eszközt küld ajándékul Wagner Károly ügyvéd, volt szegedi tanácsnok is. Herman Ottó ladikja. SzN 1896. március 3. 47. A rideg, ridegélet, rideggulya, rideghalász, ridegmarha, ridegül szavak szegedi jelentésére Bálint Sándor: Szegedi Szótár. Budapest, 1957. II. 366. 48. Concivilatus = polgárjog. Incolatus = lakos, lakhatási joggal rendelkező. 49. Herman Ottó: Az ősfoglalkozások: Halászat és pásztorélet. Budapest, 1898. c. kötetéhez gyűjtött anyagot. Szabadfalvi József: Herman Ottó néprajzi munkássága. A Herman Ottó Múzeum Évkönyve, 13-14. (1974-1975) 19-23. - Herman könyvét elküldte a szegedi könyvtárnak, ahol ma is őrzik. Benne saját kezű ajánlása: „Szeged sz. k. város Somogyi Könyvtárának tisztelettel Herman Ottó." 291