A Herman Ottó Múzeum Évkönyve 28-29. (1991)

PETERCSÁK Tivadar: Feudalizmus kori erdőhasználat az Északi-Középhegységben

jelentett. A szegény sorsú gyöngyösi zsellérek különféle praktikákkal igyekeztek kijátszani az erdészeti tilalmakat, s olyan fához jutni, amelyet piacon értékesítve pénzzé tehettek. Nemesi közbirtokosság A nagy erdőterületekkel rendelkező uradalmak (egri érsek, káptalan, szeminárium. Károlyi család, diósgyőri koronauradalom stb.) mellett különösen Heves megyében és a keleti palóc községekben nagyszámú közép- és kisnemesnek volt erdeje. 1720-ban Heves megyében 11, Nógrádban 12 nemesi falut említenek.

88 A kisnemesi elem alkotta a lakosság zömét Dél-Gömörben egészen jogainak elvesztéséig, de a nyugat-borsodi és észak-hevesi falvak nagyobb részében is.

89 Köztudomású, hogy a 18-19. században - a többi európai országhoz képest nagyobb arányszámú (az összlakosságnak majdnem 6 százaléka) - nemesség túlnyomó része azonban teljesen vagyontalan volt, vagy jobbágy telkeken gazdálkodott, vagy saját nemesi telkén élt, ami azonban nem, vagy alig volt nagyobb egy jobbágy teleknél.

90 Kisnemesi község volt vidékünkön Alsó- és Felsőhangony, Domaháza, Borsodszentgyörgy, Járdánháza, Arló, Hódoscsépány, Bolyok, Center, Sajónémeti, Hét, Sajóvelezd, Omány, Lénárddaróc, Balaton, Mikófalva, Egerbocs, Tarnalelesz, Bükkszenterzsébet, Váraszó, Ivád.

91 A jobbágyfalvak jelentős részében is több földesúr rendelkezett tulajdonjoggal. A többuras falvakban a földbirtokosok közbirtokosságban (compossessoratusban) éltek egymással. Ezek gazdasági és hasznosítási szervezetként összefogták a több nemes érdekkörébe tartozó osztatlan ingatlanok közös használatát. Sajátos módon a nemesi belsőség és tartozékai sohasem váltak a közbirtokosság részévé, viszont a többi ingatlan (legelő, erdő, rét) és az ún. kisebb haszonvételek mindig a közbirtokosság vagyonát alkották.

92 Témánk szempontjából fontos, hogy a nemesi közbirtokosság szervezte és szabályozta a közös tulajdonban lévő erdő használatát. Ugyan nem feladatunk a nemesség erdőgazdálkodásának vizsgálata, de a nemesi közbirtokosságok szervezeti és belső rendje példaként állt á jobbágyfelszabadítás után megalakuló úrbéri közbirtokosságok előtt. Ezért mindenképpen indokolt a rendelkezésre álló szűkös adatok alapján vázolni működésüket.

93 A nemes Ivády nemzetség által lakott Ivádon a 18. század elején a szántókat, réteket, erdőket és legelőket közösen bírták az Ivádyak, a Pálffyak és Gáli Márton. 1732-től - amikor az Ivádyak kiköltöztek Ivádpusztára - a szaporodó család irtással bővítette az ekkor már felosztott szántóföldjeit. Az erdő- és legelőközösség azonban egészen a tagosításig fennállt. A birtokosok már a 17. században közösen makkoltatták a sertéseket, és az idegenből fogadott nyájak után befolyó jövedelmen megosztoztak. A közbirtokosok a 19. század elején erdőrendtartást is kidolgoztak, amely biztosítja a közös erdők rendeltetésszerű használatát és felügyeletét.

94 A nagyrédei közbirtokosok 88. DegréA., 1977.56. 89. Paládi-Kovács A., 1965. 9. 90. DegréA., 1977. 55. E szegénysége miatt parasztsorban élő nemesség tette ki 1819-ben Zalában az összes kiváltságos rendek több mint 87%-át. 91. Paládi-Kovács A., 1965. 9-11. 92. Tárkány Szűcs E., 1981. 516. A nemesi közbirtokossághoz 1. Kállay L, 1983. 101-147. Vö. SoósL, 1975.45. 93. A nemesi közbirtokosságok erdőhasználatát alig ismerjük. Kivétel Csiba Lajos és Jablonkay Géza közleménye. Csiba L., 1958. 311-337.; Jablonkay G., 1968. 180-203. 94. Csizmadia A., 1979.14-15. Az erdő védelmére hozott intézkedések más nemzeti közbirtokosságban is általánosak. Vö. DegréA., 1977. 66.; Jablonkay G., 1968.180-203.; CsibaL., 1958. 300^337. 190